Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1261.

1261

A látszat az, hogy kevés embert érdekel a történelmi igazság, s alig

van, aki még harcolna is érte, bár áldozatot szerintem mindenki hoz,

de nem nagyon veszi észre, mert nem tud róla, hogy milyen összefüggésben

él nemzete, országa valójában, milyen szerepet osztottak rá egykor.

Ami ma is érvényes, béketanácskozás szokta háborúk után győztes

oldalról kijelölni határokkal a cselekvés terén, meghatározni

a társas szerveződéstől kezdve a gazdasági termelés alapjáig,

hogy ki meddig mehet el, gazdagodhat-e, vagy marad szegény hosszú időre.

És ez még csak meghatározottságunk gyökere tehát, ezen jóval túl van

a dolgok állásának megfelelő kezelése, tenni elmaradottság

ellen, ami tehát nem kőbe vésett sors, hanem papírra írt bűnös parancs,

összefogás kell már az első lépéshez is, nem mai széthúzás állapot.

De ezt örököltük, bele lett építve a kijelölt utunkba, figyelembe

vették az emberi igények sürgető jellegét, ami mindenkit másik

elé tenne, hamar boldogulni, gazdagodni egymás rovására akár,

s noha ez nem alapvető tulajdonság, ha biztatják, érvényesülni fog.

Elmélet terén sem különb a helyzet, a gondolkodást is lehet terelni

érdekek mentén a tiszta egyenes útról a bonyolult álságosság felé,

s megtörténik az írástudók árulása, mélybe taszítva a tudományt,

mely természetet is nehezen kezelhet, hát még társadalmi kérdéseket.

Ebből a többszörös csapdából kellett kikecmeregnünk, s ha nem sikerült még

teljes mértékben, ne csodálkozzunk hát, hanem tudatosítsuk, hogy kutatni

kell a rejtett hátterét, összefüggését történelmünk alakulásának,

s ebben nem segít, ha kizárólagosan ragaszkodunk szentteheneinkhez.

Amelyek nagyrésze tévedés, hamisítás, ténynek beállított esemény,

de nem úgy történt, ahogy tudjuk tehát, hanem az lealacsonyításunkra

szerkesztett változat, amint a térképeket is asztalon rajzolják végül

meg részletesen, a csataterek csak elnagyolt állapot létrehozói.

Kis eltérő irányokon vesszük észre, hogy alapvetően nem jó felé

megyünk, ezeket nehéz kimutatni, s még nehezebb azok rosszindulatát,

akik intézték így nekünk, mert nyerni látszott a nemzet, az ország, mielőtt

két világháborúval vették vissza tőlünk kiérdemelt előnyeinket.

De ha magunkat is nehéz minderről felvilágosítani és meggyőzni,

mennyivel nehezebb dolgunk lesz a környező népekkel, pedig elvégzendő

feladat egységbe szövetkezésünk érdekében, hogy ők is beláthassák,

vissza kell térnünk a térség szétszakítása előtti közös színvonalhoz.