Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1279.

1279.

„Nagy szavak!” – mondják, ha öntudatosan vagy ünnepélyesen hivatkozunk rá,

hogy önállóan szeretjük irányítani a sorsunk, mi nemcsak közvetlen

intézkedést jelent, amibe nem hagyunk beleszólni kívülről, legyen az

egyéni szint vagy nemzeti kör, hanem felfogóképesség alakulása.

Azaz őrizzük világlátásunk eredetiségét, amely az elődök

vívmánya többnyire, és itt a közelmúlt is nagy szerepet játszik, mert tudós

gárda nevelkedett hazánkban, magasszintű középiskolai oktatás

és a kutatócsapat világhírűvé lett, van miből építkeznünk ma is.

De mintha ez nem lenne érték, emberi magasság, ránk zúdítják mocskaikat

világnagy üzleti vállalkozások, meg karöltve velük a nagyhatalmak,

már a gyerekek fejét is célba vették, tudás helyett készségekről van szó,

legyenek befogadók a legmagasabb szintű erkölcsi gyarlóságra.

Ami megtagadja tehát nemcsak a régmúlt dicsőségét ezen a tájon,

hanem elsózza, túlfűszerezi az emberség ízét, kábítólag hat rá,

ami tragédiához vezet aztán nemcsak egy-egy megtévedt életében,

hanem egész népességre kihatóan népszerűsíti a semmittevést.

A könnyű élet vágyát megengedi elhatalmasodni, hogy rút sértésnek

hat követelni valakitől valamit, pedig ifjúkorban kihívások

nélkül nincs teljesítmény, alapokat kellene megszilárdítani, hosszú,

kitartó képzéssel egymásra építeni a tudáselemeket közben.

A légkört azonban megmérgezik a rendelkezésre álló késztermékek,

még a játékokat sem maguknak készítik, tervezik s állítják össze a

mai gyerekek, hanem annak minden eleme jól kifundált keret, csakis

előre meghatározott hatást kiváltva a játszó lelkivilágában.

És játszanak a felnőttek is igen nagy számban függővé válva a színes

kavalkád nyújtotta önelvesztéstől, sőt, tömegek járnak mérkőzésekre,

sok pénzt költ a világ ilyen téren, eszményképeket faragnak sportolókból,

ahol elmosódik a határ a kitenyésztett és a természetes között.

Hol van már a kitartó szorgalom mögötti reménykedés, hogy olyat talál

meg vagy fel törekvése révén, végén az ésszel megáldott jövő mérnöke,

tudósa, mi az emberiség javára lesz, vagy egyes embereken segít,

ha minden intézményes, nagy költségvetéssel születik célzott kis eredmény.

Mintha már mindent felfedeztünk volna, úgy élünk, pedig látunk igen mélyen

bajokat, előttünk tornyosuló világakadályokat, s hogy legyőzzük

őket, vagy csak elhárítsuk, igenis tudásra és akaratra van szükség,

mit aprólékos egyéni munkával elért kiváló gondolkodás hozhat.