Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1285.

1285.

Az üzleti világ berendezkedését több rejtett tényező biztosítja, mint

nyilvános, ezt a törvénysértéseknél látjuk, valamint az erkölcstelenség

vállalásánál, ráadásul ilyenre vállalkozni azok nem is mernek,

akik e háttérnek nem kedvencei, s ez így náluk hátrányként jelentkezik.

Hogy aztán létezik-e ilyen titkos jogalkotás, le van-e írva minden

mozzanata mindenkire érvényes szabályok áthágásának, nem tudjuk,

mi e kétes jótéteményből kimaradunk, de sejtjük, nincs ily írott kódex,

elegendő hozzá a rosszakarat, bűnvágy, aztán az ördög elintézi.

A bennünk felágaskodó gonosz, amit gyerekként megtanultunk kezelni,

de ha olyan neveltetést kaptunk, melyben ez nem volt cél, felsőbbrendűséget

közvetítve, hogy nekünk mindent szabad, s ennek érvényesítésére megvan

az eszközünk, vagyonunk, erőnk, felnőttként már nem tudunk ellenállni neki.

És olyan úton kezdünk járni, tevékenykedni, ahol nincs ésszerűség,

csak a berendezkedés fenntartása, használata, ezért nem érdekesek

a tudomány megállapításai sem, még ha vészhelyzetről szólnának is,

mert ellenállítást mindig fel lehet mutatni, s világunk sokmindent kibír.

Más a természeti és más az emberi kár, tönkremenés, ami velejár

az ilyen berendezkedés szerinti haszonszerzéssel, s a természethez lehet

alkalmazkodni, ha elegendő erőforrásunk van, emberi tényezőt

pedig ilyenkor sorsára lehet hagyni, nem vonnak érte felelősségre.

Legalábbis ezt mutatja a mellékelt ábra, a világtörténelem, mely

csak jó negyedfélszáz éve kezdett világháborút e berendezkedésért,

és győztesként azóta folyamatosan nyer rajta, utólag írva meg a

feltételeket, melyek közt kellett volna, s kell ezután mindenkinek élni.

Ne csodálkozzunk tehát, ha alig van kibújó nép vagy hatalom ebből a

kötelékből, mely szerteágazó, mindent behálóz, s amit nem tud erővel,

befolyásoltatja elménkkel, oly eszmerendszereket fogadtat el velünk,

hogy önakaratunkkal tartsuk fenn megkérdőjelezhetetlenként a rendet.

S mivel csak egyszer élünk, minden született évfolyamnak saját nemzedéke

van, amely mind érvényesíteni szeretné embersége fejlődésívét,

nemcsak e célért az összefogás, de a széttartás, széthúzás is benne van

a legjobb megoldáskeresésben is, nem lesz egység háttérbaj orvoslásra.

Pedig lassan egyre feszítőbb az előtérben látszó veszélysereg, minek

rémségétől már tömegek rettegnek, mert befolyásolásuk eszköze lett,

hogy az igazságot kevesen ismerhessék, s ők se tudhassanak fellépni

ellene, sorsunk továbbra is a berendezkedés szolgálatától függjön.