Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1292.

1292.

Bevallatlan bár, de a szívünk mélyén szeretjük

a rejtélyeket, elvárjuk őket, mint a csodákat,

borzongunk tőlük, de éppenhogy nem félelmetesek,

mint ahogyan mostanában mozgóképen

próbálkoznak felidézésükkel, hanem tudásunk

hiányosságára figyelmeztetnek, vagy csak gyengeségére.

Elnyomottságunkra valamilyen, akár meghatározó

szinten, amikor valaki más birtokol olyan tudást,

összefüggést, miből kizárhat minket,

s elég lenne lelepleződéséhez csak odamenni

és megnézni a helyszínt, visszamenni az időben

és lejátszani a valóságban megtörténtet.

Ez tehát arra mutat, hogy azért nem tudjuk elképzelni

a rejtély kulcsát, megoldani nyitját, mert

a szóbanforgó dolgot már igen felnagyította

az emlékezet bizonyára irányított természete,

hogy az időben távolit térben is oda teszi,

és nem hiszi, hogy ott volt, ahol ő most jár.

Pedig elég lenne jobban belelátni a földbe,

ahogy igen ritkaság régészeti ásatások

itt-ott lehetővé teszik, az egész rendszerét kellene

rendszerezni az életmódnak és a hozzá tartozó

gondolatvilágnak, hogy így megértve az ember

lényegi mélyét, a felszín is megszólalhasson.

És elmondjon megfejthetően tárgyairól,

alakzatairól, csontjai tulajdonságaiból

a rejtély feloldásához elegendőt, amit már

azért többnyire lehetne is tudni, ha nem lenne

egysíkú a látásunk, és nem képzelnénk

elődeinkről keveset, miáltal szükséges a rejtély.

Mármint a magyarázathoz, hogy ők miként éltek,

sőt túléltek, vagyis ez nem is magyarázat,

hanem befolyásolás, talán porhintés, ne derüljön ki,

a múltunk sokkal egységesebb emberképet

mutatna, ha engednénk igaz teljességét feltárni,

sok-sok tanulsággal, ami még ma is hasznos lenne.

Helyette azt látjuk, ha megpróbálunk a körmére

nézni a történelmet nem megteremtőinek,

létrehozóinak, hanem kiköltő íróinak,

hogy nem értékalapon, hanem érdekek

mentén osztályozták a népeket, magukból indulva,

elért hatalmi helyzet, állás mentén kidolgozva azt.

Visszavetítve jót és rosszat és azt kiosztva,

így már mesterségesen gerjesztett viszonyok

szerinti módon, mintha a sokaság lett volna

gonosz és csak kisebbséget jelentett a jótevők,

jót hozók csoportja, kik végig járták a földet

és elterjesztették a mai műveltséget mindenüvé.

Ám ha így lett volna, tényleg rejtély lenne,

hogy miért vannak még háborúk a legtöbb helyen,

vagy háborúságok, miért érezzük, hogy csodára

lenne a megoldáshoz szükség, olyan nagyok az

ellentétek, kevesen gondolják, hogy milyen mélyen

gyökérzik mindez, s ideje lenne a múlt tisztánlátásának.