Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1294.

1294.

Nagy embereket képzelünk a múltba, ha

nem is az őskorba, de az ókor már ilyenekkel

van telerakva, mintha egy borpincészet évjáratai

sorakoznának a polcon, vannak kiemelkedők

és silány minőségek, felcímkézve mind, arany

érméken képük meglepő rendezettséget mutat.

Mint mikor ezernyi fényképetek közül

kiválogatod a legjobbakat és külön tablóra

viszed, mintegy összesítve a családi élményeket,

történt valamikor valahol egy ilyen múltrendezés,

jól kiemelve bizonyos alakokat, dicsőítve

őket, s másokat gonoszokká tettek.

Mert a minősítést máig ható tényezők

befolyásolták, ami miatt gyanússá vált az egész,

és főként sokkal később történhetett az alakítás,

a múlt sablonossá tétele, ha kellett, egy-egy

esemény ellenkezőre változtatása, s hogy mihez

volt ez szükséges, újabban tudjuk találgatni.

Keresgélni, de inkább vakon a kiválogatott

források között, mert a többit megsemmisítették,

bár állítólag lemásolták előtte, de hogy miként,

milyen szempontok érvényesültek meghagyottak

beállításában, onnan tudjuk visszakövetkeztetni,

amilyen állapotban ma is vagyunk.

Ez pedig általában véve a világmeghódítás

előnyeinek és ebből fakadt érdemei kiterjesztett

érvényesítésének gyakorlata, az elnyomás

legkifinomultabb módszereivel és azt

megalapozó eszmerendszerével, amibe

nem fér bele más jellegű világnézet ügye.

S ha ilyen mégis van, mert nagy az emberiség

hitbeli tárháza, tagadott, kicsit cáfolt lesz,

de inkább elnyomott, csak lejáratással rá

hivatkozott, azaz kialakul a fejletté lett világ

kiemelkedő mivoltának önérdemét hirdető

és ajánlottként, követendőként bemutatása.

Míg a többiekkel, a nagy többség országaival

mintha nem is törődnének, ők nem számítanának,

csak ha csatlakoznak  szándék szerint is

az erőszak által kapott besorolásuk fokozatos

javításának ígérete beteljesítéséhez,

kritikátlanul, önfeladást vállalva, eszközként.

Bunkóként vagy csábításként azok kezében,

akik egyenlőségről szólnak fennhangon,

de még mindig olyan háttérviszonyokat teremtenek,

ahol az egyetemes érdek egyirányú hasznosulásként

jelenik meg, kivételt nem enged, feláldoz,

ha kell, egész népeket, a többieket rettegtetve.

Ilyen állapotba tehát nem véletlen jutott

a Föld egésze, irányát valamikor akkor vette

erre a rossz útra, amikor felmerült nagyobb

világlépték létrehozásának lehetősége,

s egyéni és csoportos hitek, életek lábbal

tiprásához volt elég alkalmas fegyver és katona.