Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1304.

1304.

A csillagképek alakjainak, szereplőinek megfeleltetése

úgy földi lényekkel, mint uralkodókkal, vagy

más emberekkel, kiemelkedő képességű

hősökkel, jótevőkkel, viszonylag későn

jöhetett divatba, mikor a kettő különbsége

már nem volt nyilvánvaló, feledésbe merült.

Ezzel viszont új cél teljesült, mert a földi

lények felnagyítódtak, és az égi jelek

értelmezést nyertek, a hősök emlékezete

megmaradt, időről-időre felidéződő alakot

öltött, s így az égi világ mintaadóvá vált,

fényjátékot űzött, a tökéletességet idézte.

Az égen jóval régebb óta megfigyelt szabályosság

és rendszeresség lett a földön járók számára

segédeszköz a végtelen folyamatok felé

határt szabni, keretet adni, kiszámolva

kijelölni a napok saját helyét, csoportosításának

összegződését, röviden, s igen hosszan is.

A visszatérő alakzatállapotok közötti időt

osztották fel, és nem olyan elvont módon kezelték,

mint manapság, hogy sorszáma van mindennek, 

évnek, hónapnak, napnak, percnek és így tovább

az ezredmásodpercig, hanem neve volt a lényeg,

mert névünnepéhez kötődött a naptárbéli nap.

Nem önmagában számolták a napokat,

hanem viszonyítva az elmúlt vagy jövendő

ünnepnaphoz, ami sarokpont volt néha, komoly

teendőkkel, mit nem volt szabad elmulasztani, így

a magatartást a felkészülés szokta meghatározni,

magátólértetődő volt a cselekvés, teljesült a rend.

Aztán a napon belüli keretet a világosság

megjelenése és eltűnése jelentette, kijelölt pont

lett a nap fele, és nem volt gondjuk a napok

rövidülésével és hosszabbodásával, a több

fény több munkát tett lehetővé, s bírták,

mert télen kipihenték a nyári fáradalmakat.

A csillagok aztán lejöttek a földre, már

személyekként születtek, égi isteni tulajdonságokat

birtokoltak vagy hirdettek, sosem haltak meg,

vagy ha igen, feltámadtak, mint a csillagkeringések

ismétlődésekor, újra és újra visszatérnek

ugyanoda, s emlékünnepüket megülték.

A félistenek csábítóan hatottak a hősökre,

hogy magukat oda sorolják, aztán már a

csillagokat is feledték s a képzelt állapotot,

maradt a vegytiszta felsőbbrendűség, amely

eleinte még igényelte az égi kapcsolatot, küldetést,

de később már csak simán továbböröklődött.

S végül világos, hogy a már igen kevert tudatot

minderről Föld-szerte a jólfelfogott érdekek

hagyják érvényesülni, nincsen felvilágosodás

a legmagasabb tudományos ismereti színvonalig,

ahonnan még tovább lehetne emelni a tudásunkat,

így viszont vallási csillagvakok vagyunk.