Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1308.
1308.
Nem álmokat kergetsz, míg eszményi állapotra
hajtasz, szeretnéd elérni, hogy sokra vidd,
amiben a legjobb akarsz lenni, már az is vagy,
de azért nem ismerik el, mert ők is azok akartak lenni,
s ha nekik nem sikerült is, ők már vitték valamire,
ha nem is sokra, de ahhoz sem engednek közel.
Féltik elismertségüket, a nehezen kiküzdöttet,
amihez fűződő állásuk tényleg mozdulatlanság
hozzád képest, aki száguldozol, félvállról veszed
a terheléseket, ezer dolgot csinálsz egyszerre,
tele kapcsolatokkal, persze hogy veszélyt
jelentesz a régi jól bebetonozott semmittevésre.
Meg kell harcolnod magadért, hogy elismertesd,
amit képviselsz, különben nem fogják sajnálni,
ha felkarolás híján lelohad lelkesedésed és más
tájak felé veszed az irányt, magadba fordulsz,
mindegy, csak ne akarj mindent, amit elterveztél,
amit lépten-nyomon hangoztatsz és bemutatod nekik.
De hát akkor hogyan legyen, miként lehet
célba érni és nem engedni a negyvennyolcból,
nem lejjebb adni, és nem megtörni a sok kis
aljas buktatón, teljesíteni az unalmas, értelmetlen
elvárásokat is, de menni előre a magad útján,
amin eleinte kevesen tudnak követni.
Észnél kell lenned, kerülni még az összezördüléseket
is, veszekedést csírájában elfojtani, különösen
ha érződik, hogy személyed ellen támadnak,
mert a javaslataidat nem is értik, nemhogy
komolyan vennék, ki kell várnod a jó alkalmat,
be kell társulnod a folyó ügyek vitelébe.
Hiszen ügyes vagy, sokat tudsz segíteni másoknak,
örülni fognak neked, sőt megszerettetheted
magad, ha nem érzik, hogy ki akarod őket túrni
megszokottságukból, segítőkészségedet
elfogadják természetesnek és még viszonozzák is
úgy s azon a téren, ahol ők otthonosabbak, mint te.
Neked ez nem kerülőút, hanem a tanulópénz
megfizetése, mert ugyanezen a terepen kell
érvényesülnöd, nem árt tájékozódni, hogy
mikor megérik az idő, előállj a semmihez se
mérhető magadéval, és már minden részlet ki
legyen dolgozva, előre a válasz kételyekre.
Azaz eljön a te időd, és ezt nemcsak ki kell
várnod, hanem minden percben előkészítened,
ha ezenközben kiderül, hogy még te magad
sem vagy kész mindenre, ami elengedhetetlenül
fontos lesz, amikor elindítod élesben életed
értelmének számító ügyed, terved teljesítését.
Hogy csak utólag mondják majd rád, hogy álmodozó
voltál, oly merész álmokat kergettél, hogy csoda,
ha végül sikert arattál, illetve még azt is el kell
majd viselned, ha sikered félsiker lesz, mert
megvalósul ugyan a dolog, tapsolnak neki sokan,
de lehet, kevesen vagy senki nem érti igazán.
Comments