Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1310.

1310.

A haza szolgálata nem szeretet kérdése, nem is

tisztán kötelesség, hanem nyereségadó, amit

szívesen fizetünk, magatartásunkkal és

tetteinkkel, hiszen nélküle nincs valódi helyünk

lélekben a földön, nincs nyelvi eszményalapunk,

műveltségegység bennünk, hazátlanul senkik vagyunk.

Érdem is tehát a hazaszeretet, de inkább

elengedhetetlensége kellene belátott legyen

mindenki előtt, s ha nincs ilyen közmegegyezés,

attól még nem lesz hazátlan a bíráló személy, sőt

magát tekinti igaz embernek és büszkén

vállalja a megbélyegzést eltérő álláspontjáért.

Hazája népként mindenkinek van, belőle

nemzetet nagyobb eredményre törekvés nevel,

de attól még megmarad az eredeti szerepkör is,

nem lehet valami elvontsággal helyettesíteni

az anyaföldet túl sokáig, vissza kell térni a

száműzetésből, s jobb győztesen, mint a sírba. 

A nemzet tehát a megnövelt haza, nemcsak

terményekkel: eszmékkel szolgál, aminek

nemcsak kebelduzzasztás a célja, hanem összegződése

is a termékeny múltnak, a már elért s máshol

hiányzó nagyszerű eredményeknek, s ezt átörökíti

az anyanyelv által és az ünnepi emlékezéssel.

Mindebből sem kizárni, sem kihagyni nem lehet,

aki ide született, mert még kivert kutyaként is

hűséges maradva megharcolhat igaz ügyért,

időleges elnyomásban a helytállás módja

olyan változatos lehet, hogy még a lázadók sem

lesznek egységesek, de közös cél felé haladnak.

Aki pedig a haza közvetlen hasznát szinte

csak élvezi, munkájával egyúttal működteti,

gyarapítja, nem vádolható nyerészkedéssel és

üres hazafisággal, mert ilyennek is kell lenni,

közel a tűzhöz, ám de ennek is a teljesítmény

legyen a mércéje, a mindig jobbra törekvés.

Mert bár csodaszámba megy nemzeti életünk

egésze, és csak morzsáinak juthatunk birtokába,

élvezetére, mindig vannak, lesznek okosabbak

részterületeken, jobbat tudók, új tehetségek,

nekik helyet kell adni, hozzáférjenek hozzánk

vezető utakhoz, eszközökhöz, a mi javunkra.

Egyes nyomulóknak szokásuk lett leegyszerűsíteni

a nemzetkérdést, a haza ügyét általuk

megragadott és a kiemeléssel felnagyított példákra,

amiket vagy csak elítélnek, vagy rájuk más

javaslattal élnek, de ezek hitelességét

előre el kell dönteni, ne okozzanak bajt.

A baj egészen a hazaárulásig felmerülhet,

fokozódhat, ezért csakis az egész nemzeti

műveltséget érintő felületen szabadna

a megmérettetést, összehasonlítást végezni,

beilleszthető legyen a kezdeményezés

ama hosszú idejű nemzeti boldogulásunkba.