Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1321.

1321.

Vitathatatlan természetességű békés rend

követelménye nem teljesíthetetlen kihívás,

s ha nem valósul meg, nem büntető istencsapás,

hanem vállalt embertelenség következménye.

Legsúlyosabb, amikor emberéletekről van

szó, nemcsak mikor valakik katonát áldoznak,

egy fegyveres harc kemény érdekoltárán, de egész

életre kiható döntéssel befolyásolnak.

Nemcsak a gazdasági élet borul fel, átáll

háborús termelésre, ránt össze közösséget

legfontosabbnak kikiáltott célszolgálatra,

hanem emberi lelkeket dúl fel könyörtelen.

Családtagok mennek a csatatérre meghalni,

mert a mai háborúban alig van túlélő

fegyveres, vagy aki ne sérült volna már meg,

örök nyomorékká válva egész életére.

Anyák siratják fiukat, apák őrülnek meg,

mind úgy védekeznek a sors rájuk mért terhében,

hogy értelmet keresnek a vérontás mögé, és

az ellenségnek még annál rosszabbat kívánnak.

Legjobban gyerekek sérülnek, életre szóló

benyomások vésődnek zsenge ártatlanságba,

mintha a halál árnyéka kikerülhetetlen

volna, üldözötté válnak saját világukban.

Amely még fel sem épült teljesen, mert szerető

gondoskodás fokozatosan adagolta csak

feléjük a sok jó mellé a kevés rosszat, de

most egyszerre zúdul rájuk minden förtelem.

A sziréna süvítése, óvóhely sötétje,

hirtelen támadt rémület kitörölhetetlen

nyomot hagy bennük, elkíséri majd őket végig

nevelődésük során, nehéz megnyugodniuk.

S ebben, ezen borzalmakon túl, az a szomorú,

hogy ilyen szempontokat nem vehet figyelembe,

aki a hadműveleteket irányítja, mert

neki magasabbnak mondott célt kell kiszolgálni.

Így aztán mindenkinek át kell állni háborús

gondolkodásra, nemcsak a mozgósítottaknak,

az életmód romba dőlése meg se kottyanjon,

minden nehézséget győzzön le győzni akarás.

Érthető eme szorult helyzetnek a vezérlő

eszméje, de ha kívül mardunk a harci tér

bűvkörén, meg kell őriznünk az értelmesség

emberi vívmányának eredeti irányát.

Ez pedig csak a békés, jó, nyugodt élet lehet,

nem a rombolás, mely aztán kiterjedhet világ-

méretűvé, ezért helyreállítás az igaz

érdek, visszatérés szép földi üdvösségünkhöz.