Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1333.

1333.

Van, akinek könnyebb az élet, és van, akinek

nehezebb, mert ki akar törni, kikerülni

az addigi, elődeitől látott életmód

körülményeiből, aminek sok oka lehet.

Az okok közt egyik oldalon elégedetlen

lelkület végzi másra vágyódás mozgatását,

másikon a bármilyen kockázatot merészen

vállaló lelkesedés, lendület a jövőbe.

Gondolhatnánk, szerepet kap csábítóan ható

ismeret arról a világról, ahová jutni,

kerülni szeretne újat ilyen mód kereső,

de ez nem igaz, mert nem a valóságot látja.

Csak a felszín csillogását, mondhatnánk hamisan,

mert ez sem igaz, de éppenhogy mélyebbre látó

az a magatartás, amely lehetőségeket

akar megragadni abban a másik közegben.

Ott aztán eleinte, vagy akár mindig is,

csalódottan próbál beilleszkedni a vele

ellenségesen megnyilvánuló közösségbe,

a rejtelmeibe, de szándékáról nem mond le.

Ám lehet, ez már tartalmában alig mutatja

eredeti indíttatását, de a jobbító

jellege, az előrelépést önkritikusan

végző akarata nagyszerűen érvényesül.

Mégpedig azért, mert nem ragad bele – ahogyan

abból is kinőtt, ahol született – megszokásba, 

hosszú távon tarthatatlan kényelmes életbe,

őrajta nincs hatalma visszahúzó erőnek.

Kérdés, tud-e így szövetségeseket találni,

vagy szélmalomharcban telik el egész élete,

de ez nem ilyen egyszerű, mert igenis, talál

olyanokat, akik a fordított utat járják.

Akik meg abban találtak mentő vigasztalást,

ahonnan ő – természetességből – elpályázott,

akiknek mindaz felemelő értékű, amit

ő magától értetődőn hordoz szívében.

Mégsem tudnak majd mindenben együttműködni, mert

neki mégiscsak visszalépésnek látszik, ha a

bár jó múlt lenne kritikátlanul visszahozva,

mert nem véletlen csábult ő el haladás iránt.

Ami tehát szintén túlhaladandóvá vált már,

de a hogyanra nem szabad elégtelen választ

adni, így a megújulás nehézségének nem

vállalásává válik elhamarkodott döntés.

Aprólékos munka vár tehát rájuk, részletek

megtervezése, kipróbálása, minden jelen

vívmány megtartása, múlti ésszerűség, erkölcs

használata, mi megtart és fejleszt emberséget.