Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1336.

1336.

Támogatottság – és ezt elharsogják kelettől

nyugatig, mintha csak egyedüli értékmérő

lenne, minden erőféle rája hivatkozik,

ám így visszafelé folyik Duna-Tisza vize,

kibújik kritika alól cselekvés hiánya,

iránya, s ha lenne jobb, nem kerül felszínre, mert

a fő sodrását a népszerűség szolgáltatja,

s ha nincs, eljátszható, hogy van, csak sok pénz kell hozzá.

Azt meg amellett, hogy a jólgazdálkodás haszna

asztaláról lehullt morzsákból tevődik össze,

ellenérdekelt féltől is meg lehet szerezni,

hiszen szabad a pálya, szabadságot hirdetünk,

bele kell férjen a haza elárulása,

látszólag, ha az eredményre vezet, feltüzel

elégedetlen közösségeket, ébredjenek,

mert rájuk hivatkozva próbál győzni egy sereg.

Igaz, nem közülük valókból lett toborozva,

nem is a kiválóságáért lehet szeretni,

még az is lehet, hogy nem a legjobbat akarják,

de a részérdek mentén a koncból sok juthat,

s bár ez valójában szabad rablássá torzulhat,

meg az idegen érdek se nagyon szívderítő,

ha lépten-nyomon, naponta érezzük súlyát,

bátrak vagyunk, kiknek nem némíthatják el száját.

Ám a lényeg tehát így féktelen mélyre süllyed,

hogy a legjobbat kell keresni hosszú távra és

azokban a nagy arányokban, mikről itt szó van,

mert az idő gyorsabban szalad, mint kitart kolbász,

ha nem osztjuk be gondosan és értelmesen azt,

hogy mit mikor, milyen sorrendben kell létrehozni,

mi fontosabb és mi várhat, hová tegyünk többet,

hol van kudarcveszély, hogy bedől az a vállalat,

megszűnik az az igény, mi eddig uralkodott,

és előhozni a lelkek mélyéről szándékot,

merre akar haladni igazán embertömeg,

felelősért kiált mindennek elherdálása.

Azaz a szerepek szándékos félreértése

történik olyankor, ha képtelen, mert képzetlen,

aki bele akar szólni az ország dolgába,

mi eltűnni látszik mint emelkedett hivatás,

önmagunk szentségének feltétlen szolgálata,

hol az érdekvédés áldozatot kíván, halált

megvető bátorságot belátott jót védeni,

elvi szinten megfelelni örök igazságnak.

Nem az elismerést kell tehát hajkurászni, de

megfelelni a kor kihívásainak, legyen

az a legbonyolultabb kérdés, vagy legegyszerűbb,

mindenben elérni megfelelő megoldást.