Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1345.
1345.
Fény és gondolkodás alkotja világunk, a fény
gondolat, tava tükrén látunk, szelében állunk,
e kettő nélkül bénák, némák lennénk, vakok,
halva születnének észt használó gondolatok.
Mert mit érne a hallás féktelen hangorkánja,
ha fénytelen hullana ránk, lennénk mostohája,
savanyú gyümölcsként nem táplálna édes anya,
képtelen maradnánk az élet buta alanya.
Csak a tapogatás maradna nekünk eszközül,
szaggal, ízzel válogatnánk ehetőt a közül,
mit elérünk s alkalmatlan ételnek, mérgező,
hiábavalóság lenne a virágos mező.
Nem használhatnánk a sütő, főző tüzet, lángot,
nem tömhetnénk májáért libát, mely pedig gágog,
nem építhetnénk házat vízmérték s függő nélkül,
nem meszelhetnénk falát, mely aztán mint ég, kékül.
Tán giliszta lehetnénk, földet túró vakondok,
vagy csak oly valami, mi fertőzésként ad gondot,
valójában sehova se jutna a természet,
nem jönne létre, mint ahogy most kapjuk a készet.
Mi lenne, mi lenne, minek ezt kérdezni folyton,
hagyjuk inkább a létezést maga módján folyjon,
de éppen ezért kell módját tudatosítani,
hogy tudjuk, mi jön magától, s mit kell tanítani.
Megtanulnunk örökre, kitörülhetetlenül,
gondolkodás ad gondra megoldást, ha felmerül,
s azzal, hogy megvilágítjuk, fény derül rá, máris
megismertük, hogy jöhet belőle haszon s kár is.
Fordítva van tehát a bűnbeesés menete,
mint ahogy bemutatja utólag számos rege,
mivel létezik fényisten és gondolat-angyal,
elzárkózásunk tőlük járna vészes kalanddal.
Élnünk kötelező tehát fény adta áldással,
a gondolkodás sem helyettesíthető mással,
nem puszta anyag szellemét kell kifürkészni,
hanem fényalkotó részeknek utána nézni.
Mert a fény útja igen sok okosságot mutat,
ha nem vesszük észre, nélkülünk ünnepel, mulat,
minthogy sikeresen jön a létbe, ésszerűen,
elmésséggel követvén, élünk nem kényszerűen.
Sokkal nagyobb szentség tehát birtokolni eszünk,
miáltal most s még sokáig értelmesek leszünk,
felejtsük el ismeretlenségtől iszonyunkat,
elmeélen csillogtassuk fényhez-viszonyunkat.
A magunk számára világalkotók lehetünk,
már vagyunk is, de mindig magasabbra mehetünk,
hogyha tudatosítjuk, hogy bennünk ragyogást
gondolat okoz, és fény ad hozzá tájolást.
댓글