Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1352.

1352.

Önüdvözítés vagy önkárhozat lenne, attól függve,

hogy vallásosan élsz, vagy vallás nélkül, az

élet, nehezen megválaszolható kérdés, mert

benne lévén kívülről láthatsz bele másikba.

Azért sem biztos, hogy jó ez a megállapítás,

mert aki vallásos, attól még ugyanúgy szenved,

ha baj éri, s aki nem vallásos, nincs előnye,

csak mert nála nem szempont örök üdvösség mérce.

S ha rossz támad, talán istennélküliség, ami

okozza, vagy az ördög munkálkodása, ámde

hatását ez nem csökkenti, amint az sem, ha csak

magamagától keletkezettnek lesz tekintve.

Ha jó támad, amiben részesültetünk, kinek

köszönjük, nem kérdés annak, aki hisz isteni

gondviselésben, amit viszont ki kell érdemelni,

annak pedig az eljárása ugyanaz mindig.

Tehát a feladatvégzés csínját-bínját egyként

teljesíteni kell mindenkinek, nincs kivétel,

egyik oldal Isten szigorúsága miatt szorgalmas,

a másik meg azért, tudja, csak magára számíthat.

Van aztán még az eleve elrendelés szép tana,

de csak annak, aki ebben a biztosítását

látja jó életnek, mit nem lehet kijátszani,

de ha ez nincs, ugyanolyan kényszerű a jó tett.

Eközben jól ismerjük már az emberi múltat,

hogy a régi világban nem volt jelen a kétely 

az istenségi szellemvilág földi létében,

hogy az emberiség ilyen magas társsal bírhat.

Ami, vagy később aki, segíti, biztonságos

létet kanyarít köré, mert azok az emberek

jól látták, mennyire törékenyek, szükségük van

hasznos széljárásra, felső beavatkozásra.

Amit aztán amikor külső feltétellé tettek,

lehozták a hatáskifejtőt az égből a földre,

s valamilyen eltitkolt érdekkör érvényesült,

elvontsággá lett a napi szintű hit, bizalom.

Valamilyen távoli, időn s téren kívüli

ígéretté vált, fényüdvözüléssé közvetlen

kapcsolatból, megfogható eredményből jövő

valláserkölcs hagyományos gyakorlata, célja.

A fenyegetés is szétvált eredetétől és

felettesség kikerülhetetlen kötődése

kijátszható, legyőzhető ellenségként kezdett

megjelenni, használva emberhatékonyságot.

Így aztán nem véletlen, hogy lettek hitetlenek,

akikre ugyanazok a természetörvények

vonatkoznak, mint a hívőkre, azért aztán nincs

különbség köztük, közös hangyaboly társadalmuk.