Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1356.

1356.

A történelemben óriási szemfényvesztést

okoz, ami le van írva, mert azt szentírásnak

veszik abban az értelemben, hogy feltétlenül

igaz, s ez esetben kérdőjeletlen valóság.

De hogy ez nincs így, ezer eset mutatja nekünk,

sőt több is lenne ilyen, ha mernénk megvizsgálni

magukat a megkérdőjelezhetetlen ősi

forrásokat, melyek még régebbiekről szólnak.

Előbb arról, hogy miért van ez így, aztán lehet,

egyetértés esetén, rátérni példákra, de

egyáltalán nem biztos, hogy elfogadják, akik

belerögződtek korábbiba, sőt hasznukra van.

Szép folyóírással rögzíteni lehet pontos

és hű módon, azaz megfogalmazni korábbi

híradást valamely személyeket érintő és

fontos eseményről, természeti jelenségtől.

Ennek sorában azonban a kezünkbe éppen

most kerülő irat már sokadik átírás is

lehet, mert ha nyomtatott könyv, kéziratból másolt,

az meg ékrovásból, az meg képi ábrák nyomán.

De lehet vegyes is, hogy a kép ábrázolja a

történeteket és pár gyér írásjegy csupán utal

a témára, rajzolójára, amint mai könyvünk

is lehet korábbi kiadás felhasználása.

Nem arról van tehát szó, hogy régen alacsonyabb

értelmi fokkal rendelkeztek, hanem hogy másként

gondolkoztak, nem egész könyv elejére írták

a címet pár betűvel, hanem magára a képre.

De ezt nem fogadja be a mai régész gyomra,

ő repedésnek mondja a jeleket, sőt ha

nyilvánvaló valami hasonlóság, véletlen

egyezésnek veszi, nem tudós, aki elhiszi.

Van aztán a másik gond, hogy eszköz szűkössége,

anyagé, mire írtak, s emberé, aki írta,

rövidítési kényszert okozva rövidítéseket

gyakoroltatott, hozzá képzeltek részleteket.

Ezért aztán a másod-harmad kézből alkotott

utóirattól sokmindenben eltért eredő,

például hogy Szép Heléné csábította el a

trójai királyfit, s megszökött „elrablójával”.

Vagy hogy valamelyik virágzó nép és országa

nem ama sivatagos, vagy mocsaras helyen

volt, ahol most keressük, tehát nem is találjuk,

és elhitetjük, hogy teljesen lerombolódott.

Nincs feltárva semennyire, hol és mikor, és kik

őrizték meg a forrásiratokat több ezer

kilométerre egymástól, mégis egységes a

tatalmuk, sok újat hoz majd a felfedezésük.