Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1369.

1369.

Amikor segítesz, tényleg önzetlenül tegyed,

különben más lesz belőle, függő kihasználás,

netán megalázás, hasznot húzás abból, hogy a

kiszolgáltatott belemegy minden feltételbe.

Ha azt mondod, nem kérsz kamatot a kölcsönadott

pénzért, akkor cserébe ne várj el szívességet,

többletkedvességet, időráfordítást addig

lazább kapcsolatra, semmit azon túl, hogy adtál.

Mert mondhattad volna, hogy nem adsz, vagy kérsz kamatot,

de nem mondtad, így hát utólag ne próbáld mégis

behajtani, akin segítettél, tőle vissza

irányítani feléd annyi ellenértéket.

Aztán úgy járni sem illene, de arról „vétkes” nem tehet,

ahogy nagyapám mesélte, elmenve

segíteni valaki legénynek lánykérőbe,

hogy hát a kérőnek éppen odaadnák a lányt.

Ez a segítség tehát dugába dőlt, amint azt

sem tudjuk kivédeni, ha valakin

nem lehet segíteni, pedig annyira akarnánk, erőltetjük,

amihez nincs kedve, vagy inkább nincs képessége.

Vagy amikor csak úgy könnyedén megmutatjuk, hogy

miként is kell csinálni, túl gyorsan, mesterien,

olyannak valamit, aki még csak kezdőnek sem

mondható, nem tettünk elég jót, inkább keveset.

A szeretet türelmes, mondja az apostol, és

a tanító is az, akinek hivatása a

tudás átadása, a tanuló segítése,

de segíteni mindenkinek türelmesen kell.

Nemcsak odavetni, amit kért, vagy nem is kérte,

hanem előkészületet végezve, felkészült

legyen a fogadására, ne herdálja el, azaz

jó talajra hulljon a mag, mint a Mester mondta.

És hát segítséget kérni sem egyszerű, és van,

aki úgy kér, hogy nincs is rá igazán szüksége,

s elvesz más rászoruló elől lehetőséget,

mert annak, aki adott, nincs több a tarsolyában.

Mennyi olyan gyanú felmerül aztán, hogy segély

megfelelő helyre kerül-e, ha csak messziről

szervezetten jótékonykodunk, s nincs ellenőrzés,

visszajelzés, s félő, lehet trükközni eredményt.

Ám aztán, hogy háborúzó felek közül melyiket

támogassuk, segélyezzük, igazi válságot

okozhat lelkiismeretünkben, nem bízzák ránk

ezért, ez már hivatalos, hűvös állami szint.

Így hát egy kis segítséggel indultunk barát,

rokon, ismerőstől, és eljutottunk egészen

a nemzetközi segélyekig, lássunk hát tisztán,

mikor kell jótékonykodásba és miként fogni.