Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1373.
1373.
Ki mit érdemel történelem által, két síkon
futó választ termelő kérdés, kiérdemelni
rászolgáltan, vagy kiszolgáltan külső hatalmat,
nem mindegy, ezért érdemes megkülönböztetni.
Rögtön eldől azon, kivel alkot közösséget
életünk egyáltalán, avagy szívesen, önként
társulva nagyobb szinten is, főként a védelmi
teher megosztására, ha támadnak ordasok.
Kik tehát kívül vannak rajtunk nemcsak testileg,
más tájról érkezve minket dúlva leigázni,
hanem lelkiségben szintúgy, hiszen nem átallnak
kegyetlenkedni velünk, ha másként nem érnek célt.
Erőszak az is, ha olyan eszmét erőltetnek,
hogy valljunk, mi nem sajátunk, mitől irtózunk is,
mert ellenkezik egyenrangú életmódunkkal,
melyben a természetesség a meghatározó.
Ennek mikéntjét, mondanivalóját tőle, az
alkotó eszméje, lényege felől szerezzük,
közlélekben érleljük, s ha mindenkinek tetszik,
elfogadjuk már mindenkire kötelezőnek.
Törvénynek, amit nem lesz egyformán
könnyű mindenkinek betartani, de kivételes
helyzetre is van gondunk, öreg, fiatal, nyomorék, rokkant
úgy gondozott köztünk, egészséges legyen lelke.
Ha viszont kényszerűségből kellhet támogatni
olyat, ami kezdetben teljesen idegen, csak
annak higgyük el, hogy erre van szükség, ki átlát
az időn, hiszi, hogy ha túlélünk, túlnőhetünk
pillanatnyilag győztes fegyveres hódítón, mert
nekünk nem a harciasság terén van előnyünk,
bár ha kell, ezt is kiválóan alkalmazhatjuk,
hanem a békés világ kiteljesítésében.
Ez utóbbi viszont a csak katona lelkűnek
nem ízlik, nem tud lemondani hiú gőgjéről,
hogy a harci szempont az elsődleges, ellenség
mindenütt bujkálhat, üldözni kell ártatlant is.
Így hát ég és föld a különbség, hogy legyőzetve
kinek az együttműködője leszel, nemzetként
építkezőnek, vagy nemzetellenesnek, annak
utolsó tagjáig, mindkettőre láttunk példát.
A török uralom alóli felszabadulás
nagy áldozat-vállalói aztán nemzetünket
megóvták az elnémetesítés veszélyétől,
mert kiderült, népünk igazi államalkotó.
S ha más népek nyakunkra nőttek, őket nem
pusztítottuk el, mint a híres Nyugat, így társként
szenvedtünk a nemzetköziség igája alatt,
mitől szabadulva újat ne vegyünk nyakunkba.
Comments