Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1378.

1378.

Sérülékenységünk nagyobb, mint gondolnánk, mégis

sok kockázatot vállalunk, testi épségünket

nem kímélve hajtunk céljainkért, kitartásunk

mellé aztán erő társul, őrizve testünket.

Mert a siker rögtön gyógyít, helyreállít lelket,

ha kishitűségbe esett is, de nem, ha győztes lett,

nem is kételkedett, csak a buktatót kereste,

s kikerülve az igaz erkölcs sose lett feslett.

Szabadság örömét keressük, megéljük, hogyha

a mozgásunk bármilyen eredményre vezető,

fájdalmat nem a fáradtság okoz azonközben,

hanem hogy helytelenül felmért helyzet nem nyerő.

Különösen versengésre nem elég a hajlam,

hisz hosszú, szorgalmas felkészülést igényelne,

de a nagy többségnek más a dolga, hivatása,

hamar meg is unja, ha máshoz van nagyobb kedve.

Időt szentelni valamire jól meg kell gondolni,

mert amíg az telik, megváltozik testi létünk,

felnövünk például, már nem ugyanazok vagyunk,

mint voltunk előtte, nem is ugyanazért élünk.

Hogy egészség viszont majd’ kicsattanó maradjon,

okos beosztással élve kell dolgoznunk érte,

rendszeresség mellé megérzésünk is odaáll,

olyat is megtéve, mire jókedvünk heve kérte.

Aztán ha valami hiba csúszik számításba,

megbetegszik a test, mit lélekben hiba okoz,

ellenállásról beszélnek, mi előbb hiányzott,

pedig lelkesedés nem volt, mit az okos fokoz.

Elméje növekedését beépítve lelki

életébe, érdeklődését is minden tudás

tovább szélesíti, ismeretgazdagság pedig

képességgel lát el, abba nem fér bukás.

Ezért kell naprakésznek lenni ezen a fronton,

ami nem divatkövetést, -majmolást jelent,

hanem a mérlegelés fáradságos munkáját,

jövő jóért összehangolni múltat és jelent.

Védőburkot képezni magunk körül, de olyat,

mi kívül tartja a rosszat, átenged üdvöset,

ilyenek vagyunk sejti szinten, s törvényhozással

segítünk hozzá hasonlót, másokkal közöset.

Viszont sérülékenységünk ide is kiterjed,

sokan nem tudnak róla, mi kötelezi őket,

s ha elrontják életüket meggondolatlanul,

lelki nyomor sújtja a büntetett bűnözőket.

Soha vagy nehezen másznak ki a bajból, akik

nem törekedvén az emberségre, alászállnak

poklot járni, mikor napfényben fürödhetnének,

mindig kell tartani igért mennyet minden vállnak.