Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1398.

1398.

Múlt dicsőséget felidézve soknak nem jut

eszébe a kenyér, csak a kard, pedig zsoldosok

neve mutatja, védekezés előbb mindenki

dolga volt, aki vetett-aratott, gazdálkodott.

Életünk alapja, biztonsága múlott rajta,

hogy gabona legyen a kamrában, füstölt hús

és szalonna, kolbász, savanyú káposzta, torma,

tyúk és tehén az ólban, és néhanapján vadhús.

Említhetjük a halat is, mindnek mestere volt,

amint főzésnek-sütésnek gazda és asszonya,

csizma és ruhakészítésnek, fonás-szövésnek,

és apraja-nagyja ház körül sokat segített.

Nem szórakozás volt az ünnep, hanem szertartás,

szellemi felüdülés testi pihenés közben,

vagy jókedvű kirúgás a hámból néha, de a

szereplők pontosan meghatározott táncával.

Feldíszítve maguk, minek jelképessége a

köztudatba ívódott, még a mozdulatok is

ezt mutatták, közvetítették, eszmeélvezet,

lelki emelkedettség volt jellemtő így rájuk.

Amint egész évre kiszabott munka végzése

közben is megvolt a tudatosság éppen abban,

amire sor került, célja, következménye, vagy

hiánya világosan állt előttük, ösztönzött.

Egymást tanították mesterségre, gazdálkodás

hasznos fogásaira, hímzett alakzatok szép

jelentésére, jó viselkedés értelmére,

magátólértetődőn élt köztük az erkölcs.

Nem nagyon volt kibúvó, nem is akarta senki,

a feladatok elvégzése elől, megtanult

mindenki mindent, ám voltak kiemelkedők is,

daléneklők, versmondók, betegre ráolvasók.

Utóbbi gyógyítás végső foka csak, előtte

sok eszközt használtak s gyógynövényeket kúrára,

mai maradványa kifinomult eljárások

során még mindig hasznos és távolról tér vissza.

Védekezni régóta kellett a vadállatok

ellen, ami a vadászaton kívül kerítést

igényelt a falut körülvevő árok fölött,

kapukkal, hol fogadták az idegen betérőt.

Betörőt ritkán fogtak, az később lett nagy divat

kegyetlenkedő elvetemült emberállatok

részéről, akik öldököltek, házat felgyújtva

dúltak, lerombolva mindent, mit ember alkotott.

Ilyen értelmetlen, istentelen cselekvésre

azóta sem tud igent mondani egészséges

lélek, egész berendezkedésünk békés maradt,

nem használunk kardot, csak végső védő esetben.