Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1451.

1451.
Hogy a társadalmi törvény nem természettörvény-
szerűség, hanem csak közmegállapodásból jön,
nemigen van az orrunkra kötve, jobb nem tudni
róla, hogy vélekedéseink összegződése.
Érthető is talán kiskorúság idején, mert nagy
felelősség nyomja a törvényhozóink vállát,
ne terheljük még gyermekeinket ilyesmivel,
fokozatosan léphessenek be az életbe.
Viszont az egész népet kiskorúságban tarja,
aki felnőttként sem von be bennünket döntési
folyamatba, úgy uralkodik, hogy mindent diktál,
illetve törvényeket szab ránk teljesítésre.
Enyhébb változatnak mondják, de lényege marad
ugyanaz, mikor általunk megbízottak végzik
e feladatot, látszólag közakarat mentén,
ám hogy nem, mutatja pártokra szakadás ténye.
Különösen csip-csup ügyekben nehéz azonos
álláspontra jutni, az igazán nagyokban meg
átlagemberből hiányzik a hozzáértés, és
néha titkosított intézkedésre van szükség.
Ugyanakkor létezik az örök emberi, mit
mindenkinek, mindig, mindenhol teljesíteni
kellene, a hozzá alkalmazkodás egyéni
feladat, s nemhogy lehetetlen, de igen üdvös.
Ennek valamilyen érdekből történő káros,
bűnös megszegése vezetett közösségekben,
és közöttük a világban, védekező eszköz
kereséshez, mi törvényszegés büntetése lett.
Ekkor és ezért rögzíteni kellett, amihez
mindenkinek igazodni kellett, s kivételt
eleinte nem ismertek, természet mintára
működött, isteni elrendelés rangját kapta.
Ehhez képest kell ama megbomlottságra nézni,
amikor kiskapuk nyíltak a kijátszására
törvényi szigornak, s a nyertesek gondoskodtak
róla, csak kevesek férjenek hozzá e kegyhez.
Komentarai