Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1461.

1461.
Kinek tudatosan, kinek csak érzésből, de van
szükségünk, igényünk minél messzebb tekinteni
vissza a múltba, mélységéből meríteni erőt
eljövendők szintén hosszú időtartamához.
Nem tudjuk, de lehet, nem volt ez így mindig, mert az
őskorban csak néhány nemzedékig láttak vissza,
de annak érvénye sokkal hasznosabban termelt
kapcsolatot, eleven példákban őrződött meg.
Felidézése is a megtörténteknek átélt
élménnyé tette a képzelet szülte világot,
mikor a fiatal még nem élhetett, de ott volt
a szereplők között mint megfigyelő tekintet.
S már ott elhatározta, gondolatban, ugyanúgy
csinálj-e majd ő is, vagy változtat rajta, mert
jobb ötlete támadt a kivitelezésre, és
ebben gyakran mesélő belátás segített.
Mit kellett volna másként csinálni, ez elhangzott
már akkor is sokszor, rossz elkerülésére és
jobb elérésre irányítva tapasztalatot,
így megy előre a világ, gondolhatnánk bátran.
De lehet, hogy tévedünk ebben, ha szertartásos,
vallásos szintű előd-követéssé vált a múlt
rögzített, felügyelt tanulság felidézése,
mert valóság bizonyára akkor sem volt elég.
Kellett a többlet, eltérés a megszokottól, mit
újdonságra nyitottság is elősegített, hogy
kutassák, égre nézve is kerestek távlatot,
ahonnan látszólagosság kacsintgatott vissza.
Hivatkozni azonban igen jól lehetett az
égi alakzatokra, hasonlatosságukra
földi jelenségek, lények természetének
ábrázolhatóságához, elvontan szemlélve.
És ez a távlatosság lassanként felváltotta
a múltból élés gyakorlatát, jövő ígéret
vált reményt adóvá, s közben gyökértelenné lett
az ember, honnan nem jön már eszmei táplálék.
Bình luận