top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1463.

szilajcsiko






                                  

          

1463.

Színes tollak bűvkörében illegeti magát,

madár, nekünk páváskodó, neki viszont tőlünk

egészen különböző érzete vagyon önnön

magáról, s a kettőt akarjuk-e rendbe tenni?

 

Nem nagyon, mert kiderülne rólunk, magunkkal sem

vagyunk teljesen tisztában, elveszve részletben

a lényeget illetően, s elhanyagolva kis

fontos adalékokat, aztán meglep hiányuk.

 

Közben próbáljuk kifürkészni teremtő Isten

szándékát mivelünk, miközben már minden másé

sikerült, ismert lett előttünk, s nem vesszük észre,

hogy az egészet csak mi találtuk ki ilyformán.

 

Okosok ugyan figyelmeztettek, hogy ez így csak

önámításhoz vezethet, egyedül mi vagyunk,

a természet mint olyan kizárt a létezésből,

minden elemét gondolva tesszük valósággá.

 

Ez igaz a tudati szinten, de nem áll meg a

létezést lehetővé tevőség, azaz a lét

szintjén, s itt van a nagy tévedésünk, hogy azt hisszük,

szüksége van ránk a világnak, hogy létezhessen.

 

De a gondoltsága csak a gondolónak fontos,

ügyel rá, hogy legyen pontos a megállapítás,

ám az nem anyagi, hanem ténybeli egyezést

céloz, mi hiábavaló ész birodalmában. 

 

Hiszen a ténymegállapító helyszínelőket

is mi bízzuk meg, béreljük, hogy olyat mondjanak,

mit elvár a hatalom, ez esetben fennálló

vélt összefüggés rendszere, egymásra épülve.

 

Így jutunk vissza a bűvkörbe, mely nem maradhat

színes, amennyiben megerőszakolja magát,

amit már bőrünkön érzünk jelentkezni, hiszen

félelme az érvénytelenségtől rajtunk csattan.

 

De nem adja fel, nem von be létértelmezésbe

bennünket, pedig már azt sem tudjuk, ki ő, csupán

megszokásból szenvedjük őt, tehetetlenségi

erő szánja képességünk vak megújulásba.

 



 


 

 



 

 

 

 




 


11 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page