Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1471.

1471.
Nekünk a gondolkodó magyarokkal azért kell
törődnünk, mert, mivel mások nem értik meg őket,
elveszhet az emberiség számára az a sok
megoldás, amivel túléltünk hosszú éveket.
Évezredeket inkább, azt is tízesével, sőt
százasával, mert a népünk folytonos, nyelvében
bizonyosan, és hát műveltségében is, csontok
pedig egyértelmű azonosítást nyújtanak.
Bizonyos nagyarányú mozgással az elején,
és a közelmúltban szintúgy, de az előző
hagyott nyomokat a visszatérőkben, vagy ide
tévedőkben, kiknek szándéka nem szolgált békét.
Akik manapság jönnek haza többnyire önkéntes
távoztukból, nagyjából azt hozzák vissza, amit
innen magukkal vittek, de segíthetnek kissé
megértenünk messzebbi népnél tapasztaltakat.
Gondolkodóinkon ne ma élőket értsünk, – mert
őket bármily eszességükben elvakíthatják,
hogy mik, nem kell ecsetelni, hiszen nem könnyen él
senki, – hanem időtállónak bizonyultakat.
Akiknek nevük nincs ugyan, de minden találmány
valaki fejében született, ők az igazi
nagy emberek, kortársaikra s utódaikra
hatók, újdonság javaslatuk máig termő.
Nyelvünk pedig magyarázattal szolgál, hogy miként
jutottak tudás birtokába, örököltük a
módszert, nekünk sincs más dolgunk elegendő ésszel,
mint folytatni az alkalmazkodást a világhoz.
Amelynek teremtődése velünk látszik csúcsra
jutni, mit nagyképűség lenne kijelenteni,
ezért tulajdonítjuk olyannak végsősoron,
hogy fölényét ember ne tudja kétségbe vonni.
De onnan vissza kell jönnünk magunkhoz a földre,
hiszen kudarcot vallott minden felsőbbrendűség,
viszont hihetjük, gondolkodó magyarokként a
tudás elevenébe bevág még ősszent nyelvünk.
"Gondolkodóinkon ne ma élőket értsünk,
............................................................................
– hanem időtállónak bizonyultakat."
Kedves Darai Lajos Úr !
Ez így a legfontosabb és legpontosabb meghatározás !!!
Nagyon nagy kár, hogy csak kevesen fogják fel, vagy egyáltalán nem is veszik észre, hogy percemberek ordítanak minden zugból, hitvány hazugságokat.
Tisztelettel, S.G.