Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 148.

148.

Van-e olyan, amit nem ember talált ki?

Persze, a természet, vághatnánk rá rögtön,

ám közelebbi megfontolás arra int,

járjuk körül a dolgot, ha lehet, többször,

A természetet nem felismerni kellett?

Hogy világosság után sötét jön, s viszont,

már az anyaméhben észreveszi gyermek,

sőt, ha megszületett, el is hiszi, bizony!

Hogy napra nap jön, magátólértetődő,

ennek előbb volt tapasztalata,

mint Földünknek Napunk körül keringő,

önforgó tudományos magyarázata.

Azaz itt nem a létezésről esik szó,

de emberi kényelmünk, boldogulásunk

feltételéről, miért oly jól esik sót

szórni ételre, s érte mélyre kell ásnunk.

Ha nagy hidegben bundába bújunk bőszen,

visszamaradttá tesszük saját szőrzetünk,

vadállatok ellen védekezve hősen,

szervezettség örök támaszára lelünk.

Alig van nem ember alkotta közvetlen

környezetünkben, s ezek azért annyira jók

vagy elavultak, mert használatra lettek

kitalálva, emberi életre valók.