Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 152.

152.

Hányszor mondjuk, hogy ennél rosszabb nem jöhet,

aztán mégis jön, s azt is el kell viselni:

mintha az élet más síkon futna tovább,

képzeletet túlszárnyalót akar lelni.

Örömünket ritkán hisszük legnagyobbnak,

és abban nekünk is részünk van, úgy tudjuk,

a rosszat nem, a jót magunknak köszönjük,

mintha nem ugyanonnan indulna útjuk.

Honnan? Egyrészt világunk lehetősége

tárul elő minden eseményben sorra,

másrészt felismerés követi a valót,

ha történetét maga előtt tolja.

Lehet eltérő befolyás: több s kevesebb,

s rejtőzködhet meghatározó szereplő,

istenként lép elő erős uralkodó,

mégha ő lesz is Isten homlokán szeplő.

Akik a legrosszabb eszközökhöz nyúlnak

és fegyverrel támadnak védtelenekre,

zsoldjuk pénzbeli, vagy a vak fanatizmus

vezérli őt, ki vallás megtévesztettje.

Ne döntsünk el végső kérdést végletesen,

ne zárjuk ki az újabb és jobb megoldást,

ne lépjünk fel eszetlen kegyetlenséggel,

végezzünk igazságos kötést és oldást.