Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1557)

Ne érezz csalódást mások miatt, mert ha nem te

vagy az esemény mozgatója, főszereplője,

várakozás valakik iránt félig vak remény,

magadban bízz, ha már kipróbáltad olyan téren.

Erre építeni a bizalmat kifelé csak

felerészben kezelhető, hasonlóság nyomán,

mit az emberekben lenni tapasztalunk, de a

különbség még nagyobb lehet, erre is számíts.

Hogy nem mindenki olyan, mint te, még a legjobbnak

tartott barát sem, lehetnek rejtett szempontjai,

ami miatt tévesen gondoltad részvételét

a saját terved kivitelezésében, bután.

Mert ha okos lettél volna, nem elvárásoddal

fordultál volna felé, hanem ajánlattal, mit

nem lehet visszautasítani, vagy ha igen,

be van kalkulálva a továbblépés másfelé.  

Amit mérlegelni fog a megcélzottad, s tudván,

hogy lemaradhat a lehetőségről, nem kényszert,  

kérést fog teljesíteni, hanem önérdeket

érvényesíteni, hogy mindketten jóljárjatok.

És mindez annyira bonyolult, mint ahogy látjuk,

hogy a valóságban keveseknek adatik meg

veszteség nélkül bevonni másokat, közösnek

kikiáltott jövőépítésbe hitelesen.

Főként bátorság kell hozzá átlátó képesség

mellé, önbizalom, hogy megfelelő tudásunk

áll rendelkezésre, mert korábban kritikusan

álltunk hozzá a világot-elsajátításhoz.

Önálló vélekedést kialakítva, mivel felismertük,

hogy mindenki csak a véleményét mondja, s ez a

mondás szerepel valóságként társas viszonyban,

egészen a legátfogóbb közösségi térig.

S bátran beleállva az érvényesebb javaslat-

tételbe, többet nyerhetünk, mint akik nem érzik

súlyát az állandó megújulás iránti vágynak,

amit az emberek jobb sorsukért megengednek.

Megpengetnek bennük a szép szavak inkább, persze,

de aki nem mond ilyet, lemarad a versenyben,

ezért aztán senki sem csalódik szívesen és

beszédével legalább kielégít híveket.