Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1581)

A Föld kétharmadát víz borítja, mégsem hívjuk

Víznek, sőt szárazföldet mondunk, de nedvesvizet

sosem, sőt kinevetjük a kettőződést, hisz

feleslegesnek hat, hát érdemes megvizsgálni.

Meggondolni, mi lehet oka e kitüntetett

helyzetnek, és könnyűnek látszik a válasz, gyűjtő

fogalom a Föld, amely égitesten földet s vizet

egyaránt találunk, ráadásul földön élünk.

Igaz, a víz éltető elemünk, és szeretünk

benne lubickolni, sőt belőle származik az

élet maga, megkülönböztetett mint közbülső

halmazállapot szilárd és a légnemű között.

Tengeren és folyón a szállítás is kedvezőbb

volt már a régi időkben, a hajó úgy siklott

a vizen, ahogy még kerekes kocsi sem tudott,

azaz kisebb erő árán sokat nyertek vele.

Talán e kényelem miatt használták még olyan

sokáig, szinte kizárólagosan, gátakat,

zsilipeket kiépítve lépcsőzetes útért,

amivel lóvontatás sem tudott versenyezni.

Így hát a robbanómotor-előzmény gőzgépet csak

a modern korban találták fel, s vasutat hozzá,

inkább fordítva van: e találmányoknak lehet

köszönni modernitást, a mai világunkat.

Mert közben megtörtént a tudásfelhalmozásból

származó minden áldás érvényesítése, és

sokkal nagyobb arányban lett mit átadni, szállítani,

s ez igény szintén előhívta a felfedezést.

Közben kiderült, bolygónk bolygó, nagy gömbfelület,

s van mit felfedezni rajta távol, az addig

kicsi világot felváltotta a sokkal nagyobb,

az emberek által lakott egészét bejárták.

Erre kezdetben tengeri út volt továbbra is

alkalmas, majd a vasutak földrészeket szeltek

át, és a levegőt is meghódítottuk, s mára

a világűr az új közeg, az végtelent jelent.

Súlytalanságot, midőn minden életfeltételt

saját magunknak kell megteremteni, de földi

körülmények maradnak a követelmények, mert

a Föld a mi teremtőnk, Istent is itt alkottuk.