Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1593)

Évforduló évfordulót követ, de nemzeti

tartalma mellé felsorakoznak fölöttinek

mondott, valójában alacsonyabb fokú ügyek,

élet és világ bizonyos területeiről.

Sok mindennek van már világnapja, meg kellene

ünnepelni tán őket, vagy csak emlékeztetnek

rájuk, mert kisebb figyelmet kapnak, mint érdemük

szerint kellene, ezért felkarolják híveik.

Támogatók is akadnak, akiknek ez inkább

üzlet, mint szívügy, és éppen ez a gondunk vele,

hogy szentnek látszódhat kevésbé jelentős, sőt még

alantas dolog is, értékkeveredés dívik.

Nem véletlenül alakultak nemzetek, elég

későn, a történelemben, azonos kultúra

és nyelv tükrében meghatározottan, mögötte

érdekközösség teremtődött már korábban is.

Ha nem volt ilyen gazdasági alap, az később

bizonytalanságot okozott, és több esetben

felbomlott szervező állama, közösséghiányt

nem tud pótolni, vagy már nem akar, külső erő.

Amikor megvolt az elegendő történeti

hozzávaló, onnan merítve létesítették

a nemzeti emlékezetet, nagy csatákat tettek

győzelmi fénypontnak, vagy ha nem, ott más volt a cél.

Azaz dicsőséges nagy nemzetek mellé őket

szolgáló kisebbeket is engedtek állami

szinten létrejönni, de nekik már vesztes csaták

jártak, nekünk több is, mégpedig azonos napon.

Hát, ez igen gyanús lett mára, midőn fény derült

történelemhamisítás sorsfordító eszközére,

hogy egész korszakokat találtak ki érdemek

közlésére maguknak, s másoktól ezt elvették.

Aztán nagy vészthozó tragédiákra lehetett

fogni a sokkal későbbi rombolást, szellemi

kincsek elrablása mellett anyagi javakat

is szintén vittek, várat, várost, palotát leromboltak.

De mi mindent újonnan felépítettünk, és ha

már úgy esett, ünnepeljük vesztes csatáinkat,

megmaradásunk a lényeg, annak fordulói

pedig örök emberit mutatnak mindenkinek.