Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 161.

 161.

Veszélyben van-e a haza, ha nyer az ellenzék?

E kérdést soha senki nem teszi fel, mert magát

nem vádolja a szóbanforgó, míg aki őt igen,

az állítja, kijelenti, ezért nem kérdezi.

A közélet legszentebb fogalmáról van itt szó,

de azt megelőzi életünk kis és nagy ügye,

túlzásokba is szokás esni minden oldalról,

például éhenhalást hoz: mondják a másikról.

De a hatalom birtokosait sem kímélik,

legtöbbször a lopás vádjával illetik őket,

mert ők nyitogathatják kedvükre a pénzcsapot,

és már maga ez a tény féltékenységet vált ki.

Hiszen nem arra fordítják a közpénz halomját,

amire a másik csoport szeretné szilárdul,

és csurranni-cseppenni is annak fog belőle,

aki a döntésjogosultságot megszerezte.

Marad hát a tiltakozás, vádaskodás tere,

és nemcsak a jelenben, hanem a jövőre is,

egyik oldal ott látja „a veszélyt” a másikban,

a másik „a jelen sírásójának” bélyegez.

Közben a haza azért megmarad, nem lehet azt

kiárusítani, hiszen cél meghódítani

és nagyszerűségeit kamatoztatni tovább,

mert csak működés közben hozhat bárkinek hasznot.