Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1631)

Milyen jó távoli világokban képzelődni,

betölti hivatását ilyen képességünk, de

lehet, nem ez a szerepe valójában, inkább

tévút lesz, mit egyre kevesebben választanak.

De még sokan, és járványként terjed sikeresebb

változata, pár évszázada táplálékot kap

a megtévesztésre szakosodottaktól, rejtett

módon gyakorta, csak azt érezzük, nagyon ízlik.

Emelkedett tehát a téma, múltban, jövőben

talál megragadhatót, tálal megragadandót,

olyanoknak főként, akik nem értenek hozzá,

de az érdeklődés megvan mindenkiben persze.

Van már elég kapaszkodó, tudományos eszköz

vizsgálni múltat maga eredetiségében,

mert az ember mindig ember volt, hiszen embernek

lett teremtve, régi időkből mutat nyomokat.

Kiválókat mai mértékünk szerint is, de a

szempontrendszerünk viszont különbözik, tudásunk

eltérő tapasztalatokból építkezik ma,

mint akkor, de a megoldás most is csak tőlünk függ.

Hasonlóság mellé az eltérést szerveződés

adja, aminek alakzata változó világ,

keveset törődünk vele, hogy pontosan lássuk,

miként váltunk természetellenessé e téren.

Ilyen jellege a hatalomnak támadt, de mert

éppoly folytonos azóta, mint földművelés,

családállítás, gyermeknevelés fontossága,

beletörődtünk örök tökéletlenségébe.

Ezért árulás a kettő összekeverése

modern időkben, mintha szülésznőt csak az állam

teremthetne, ajándékozna nekünk, miközben

őt, s minden intézményt, szervesen szültünk s éltetünk.

Sőt még a nemzet is ilyen termékünk műveltség

csúcsait megtestesítve, nincs egyetemesebb,

bár több próbálkozás volt lélekegyesítésre,

ami fából vaskarika, a szellem nemzeti.

Tévelygést dicsőségnek beállítani mindent

átfogó szinten, így tehát veszélyes gyakorlat,

rengeteg áldozattal járt eddig, s ma is arat

a halál érte, de gondolatban elvethetjük.