Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 164.
- szilajcsiko
- 2021. jún. 25.
- 1 perc olvasás

164.
Fehéren a fekete
nem olyan, mint fordítva,
fehér fényben fürdőzünk,
sötétségből ordítva
menekülünk néha nap,
legalább is álmunkban,
ahol a hang nincs jelen,
s fekete fény felbukkan.
Fehér háttér előnyös,
színes lesz tőle a tárgy,
tiszta erkölcs kiemel
– mint hegyet a tarka táj –
embert a tömeg közül:
mindenkinek hasznára
válik, ha nem alkuszik,
s fegyelmet vesz magára.
Ellentétek vonzanak,
de csak hasonló örül,
összecsattan szenvedély,
van báj nyugalom körül.
A gyilkos is hazajár,
zsiványság küzd erénnyel,
ha mindenki jó lenne,
táncolna vágy zenére.
Comments