Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 164.

 164.

Fehéren a fekete

nem olyan, mint fordítva,

fehér fényben fürdőzünk,

sötétségből ordítva

menekülünk néha nap,

legalább is álmunkban,

ahol a hang nincs jelen,

s fekete fény felbukkan.

Fehér háttér előnyös,

színes lesz tőle a tárgy,

tiszta erkölcs kiemel

– mint hegyet a tarka táj –

embert a tömeg közül:

mindenkinek hasznára

válik, ha nem alkuszik,

s fegyelmet vesz magára.

Ellentétek vonzanak,

de csak hasonló örül,

összecsattan szenvedély,

van báj nyugalom körül.

A gyilkos is hazajár,

zsiványság küzd erénnyel,

ha mindenki jó lenne,

táncolna vágy zenére.