Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 166.

 166.

Foglalkozhatsz-e nyugton gondolataiddal,

vagy lépten-nyomon másokéval találkozol,

elrendezheted-e magadban, amit akarsz,

vagy valakik beleszólnak az éltedbe?

Mennyire vagy a magad ura elméletben,

terítheted ki lapjaidat mások előtt,

átlátod-e az összes összefüggést, midőn

megvéded cselekedeted indítékát?

Másként mondva: alig lehet saját ötletünk,

hogy min morfondírozzunk, mert szembejön egyre

erősebb hírfolyam és borzalom-hegyek, meg

az irigylésre méltók heveny életkedve.

Ahogy gyerekkorodban elsajátítottad,

hogy mi jó és rossz, manapság már nem megy tovább:

elbizonytalanítanak ítéletedben

álhírek, pocskondiázás és feldicsérés.

Olyannal foglalkozol, mihez semmi közöd,

de elhiszed, hogy véleményed hathat rája,

szívedre veszed, felizgat és örvendezel

távoli dolgok mentén, mások kárán-javán.

Ettől még azért ne menjen el a jókedved,

megtalálhatod kis és nagy környezetedben

életed értelmét, ha bátor vagy akarni,

hogy saját vélelmed vezessen, ne félelmed.