Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1661)

Nem kérdés, hogy kellenek fogadalmak, de ezek

nem törvények, különösen nem kőbe vésettek,

leginkább a személyiség állapotát szokták

kifejezni, csúcsra jutást, vagy gödörbe esést.

Átlagos esetben nem teszünk fogadalmat, mert

mindaz, amit azáltal elérhetünk, megvan, vagy

amit elkerülhetünk, tiltunk magunktól, szintén

nem okoz gondot nekünk, jól megvagyunk bőrünkben.

Ami mutatja, hogy az átlagosság milyen jó,

nincs benne az a hiánya, amiért ostorozzák

sokszor, tehát méltatlanul, és az ők körmére

kellene nézni, hogy milyen ferde szándékuk van.

Vállalj többet, vagy ne akarj többet, egyaránt mint

jelszó előfordul, biztatás, lemondatás nem

hátsó szándék nélküli, ha gyermeteg közösség

a célpont, legalábbis csak annak van tekintve.

Hogy az adott állapot bebetonozódjon, mert  

valakiknek úgy jó, hajt nagy hasznot, ne legyen sok,

alapvető változás, ugyanúgy hathat döntés

személyiségre, ha nem idejekorán hozzák.

Ha valaki képtelen valamire, hiába

határozza el erős akarattal, ártani

fog hosszú távon magának, vagy ha lemondással

korlátozza magát feleslegesen, kárt okoz.

A történelem során voltak nyilvánosságot

kapott és tömeges elvonulások világi

élettől, családalapítástól, szokásosság

gyakorlásától, de nemes cél volt a háttérben.

Hasznot hajtás gyakorlati vagy lelki szinteken,

s mindenki tudta, ismerte, kik ők, nem hirdették

ki, mint manapság sokan, illetve a középkor

hajnalán még magányosan áldozták fel maguk.

Ma is az a leghatékonyabb út, ha senki sem tud

a törekvésünkről, amiért lemondunk sokról,

vagy teljesítünk olyan erőteljesen, miről

csak mi tudjuk, mibe kerül nekünk azt megtenni.

Ugyanakkor mégiscsak hasznos, ha családunkkal,

társaságunkkal közöljük, amikor kihívást

teljesítünk, megerőltetésben vagyunk, mert az

együttérzésük, szurkolásuk sokat segíthet.

Ajánlás:

Vándor társak éltünk fordulatos mezőjén!

ne feledjétek, hogy amit elhamarkodottan,

túl fiatalon s talán nem elég meggondoltan

megfogadtatok, többnyire teljesíthetetlen.