Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1668)

Népuralomra hivatkozva kormányoznak ma

országokat, népeket, többségi támogatást

elérve, azaz megcélozva, hogy részrehajlás

szülessen, mindenki belássa, hogy mi jó nekik.

Legalábbis úgy tesznek, mintha így történne, de

valójában nem lehet mindenkire kedvező

intézkedést hozni semmiben, alapos okkal,

ami a szükséges erőforrások hiánya.

Mindig több az igény, mint a lehetőség, határt

szab a termelésnek is, nemcsak a fogyasztásnak,

előbb jár az eszünk, mint mit a kezünk megvalósít,

tud róla mindenki, de kevesebben élnek jól.

Világunk legnagyobb botránya, hogyha hitelből

olyanok is előnyöket élveznek, akiknek

nincs megfelelő ellenérték-teljesítményük,

és hogy ők kapjanak, másoktól el kell venni azt.

Azoktól, akik nem értenek egyet a rendszer

gyakorlatával, ami igen régóta dívik,

különösen az egyszerű népnek kellett sokat

áldozni a felettesekre, irányítókra.

Amit úgy állítottak be, mintha végveszélybe

került volna nemcsak az állam, hanem a nép is,

ezért áldozathozatal mellé egyetértők

seregét toborozták, s ezért kedvezményt kaptak.

Mindezt népuralomnak beállítani szemen-

szedett hazugság, amint az is, hogy nem lehet jobb,

mert a működőképesség és az önrendelkezés

forog kockán, de újragondolásról nincsen szó.