top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 167.










 167.


Álmainkban fürdünk éjszakánként,

megtisztulva káros gondolattól,

az nem rágja tovább már a lelkünk

ébren, szabadulunk a terhétől.


Úgy jönnek be a szereplők sorra,

mintha életünket leltároznák,

akikkel valaha találkoztunk,

eleven emlékként kopogtatnak.


Nem is biztos, hogy már nincsenek

jelen, bármily távolra kerültek,

összekeveredik a valóság

bennünk, fő szempont lesz az élénkség.


Mert elevenebb a színes, mozgó

kép és hangzóbb, mintha felidézzük

ugyanazt ébren, sőt eszünkbe se

jut éppen ő, éppen az az eset.


Szabályozott ez a felbukkanás

valahol a tudatunk legmélyén,

elvarratlan szálak lenyűgözik

elménk egyfajta szép öröklétbe.


Így oda öregen szinte vágyik

az ember, tehetetlenségén győz

az az erő, látvány: teljes világ,

keltőjével egyre jobban leszünk.


15 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg