Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1700)

Számít-e, mi hol történt, él-e a hely szelleme?

– csak azért nem kérdezzük folyton, mert nem ismerjük

a hiteles múltat, elfogadjuk a tanítást

róla, s hogy így vitathatatlanok a helyszínek.

Ugyanakkor sok helyet mégsem tudunk pontosan

megmutatni, meghatározni például, honnan

indultak volna a honfoglaló seregek, nagy

eseményt beteljesíteni, ha az lett volna.

Csak hozzávetőleges az a terület, ami

így bizonytalanságban tart bennünket másféle

vonatkozásban is, hogy végső soron nem tudjuk, kik

vagyunk valójában, s kétes származásunk fájó.

Különösen azért, mert már több oldalról biztos

tudásunk van e honfoglalás kitalált léte

és célja összefüggéséről, hogy lélektörő

módon lett ránk aggatva ez a hazug állítás.

Okozzon lelkiismeretfurdalást nekünk, hogy

legázoltuk az itt élő népet, holott azok

mi voltunk, műveltségünk alapvető egyezést

tár fel sok tudományos adattal bizonyítva.

S ami még fájóbb, hogy régmúltunk eseményeit

így nem tudjuk helyhez kötni, oda emlékműveket

állítani, sem azonosulni nem engedjük

magunkat legmélyebb helyi szép gyökereinkkel.

Mert hiszen az emberi múlt maga az, ami itt

lépten-nyomon előjön a gazdag régészeti

leletanyagból, s mi ezekre mint tőlünk távol

lévő, idegen emlékekre kell hogy tekintsünk.

Ám legalább nyelvünk és írásunk eredeti

és kiemelkedő teljesítménye őrzi az

igazságot, s terjed is az már, hogy örökösök

vagyunk ezen a szent helyen, hisz ez az őshazánk.