Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 175.
- Darai Lajos, Szilaj Csikó
- 2021. júl. 6.
- 1 perc olvasás
175.Sok bajunk forrása lehet, mióta
találkozáson szembejövést értünk
csupán, összeilleszkedést elhagytunk
belőle, s szembenállás lett életünk.
Versengés olyan körülmények között,
midőn életbevágó összefogni,
nem elpazarolni a természetet,
s közös szekeret egy irányba tolni.
Pedig egyformák vagyunk hetedízig,
és a hetedik szomszédig is akár,
ugyanolyan fűszert kérhetünk kölcsön
tőlük, s lelkünket várja egy-mennyország.
Mikor fiú és lány szerelmet talál,
félig azonosságukból lesz egész,
s akkor már az ismétlődik gyerekként,
ha egyesült erejük elég merész.
Bejárunk persze földrészeket bőszen,
keresve az ismeretlen hasonlót,
tájat, építményt és emberi kedélyt,
sosem feledhetünk ily találkozót.
Találkozás – magunkat kivetítve,
hogy bizonyítsuk igaz értékünket,
mert ha lényegünk másoknak is tetszik,
virágja világból el sosem tűnhet.
