Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 175.

 175.

Sok bajunk forrása lehet, mióta

találkozáson szembejövést értünk

csupán, összeilleszkedést elhagytunk

belőle, s szembenállás lett életünk.

Versengés olyan körülmények között,

midőn életbevágó összefogni,

nem elpazarolni a természetet,

s közös szekeret egy irányba tolni.

Pedig egyformák vagyunk hetedízig,

és a hetedik szomszédig is akár,

ugyanolyan fűszert kérhetünk kölcsön

tőlük, s lelkünket várja egy-mennyország.

Mikor fiú és lány szerelmet talál,

félig azonosságukból lesz egész,

s akkor már az ismétlődik gyerekként,

ha egyesült erejük elég merész.

Bejárunk persze földrészeket bőszen,

keresve az ismeretlen hasonlót,

tájat, építményt és emberi kedélyt,

sosem feledhetünk ily találkozót.

Találkozás – magunkat kivetítve,

hogy bizonyítsuk igaz értékünket,

mert ha lényegünk másoknak is tetszik,

virágja világból el sosem tűnhet.