Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1859)

Ismerem a világ legokosabb embereit,

és ráadásul barátaim ők, szerencsére,

mert így bízhatom benne, hogy őszintén beszélnek,

nem tartunk egymástól, kicseréljük, amit tudunk.

Feri, Józsi, Sanyi, Peti, Gyuri és Zsófia

esetében onnan tudom, milyen nagy tudósok,

hogy ismerem gondolataikat, egyetértőn

tanulok belőle, jobban ismerni világot.

És hogy ők mindenkinél okosabbak, számomra

azért nyilvánvaló, mert egyre eljutnak hozzám

remek ötleteik, megfontolt érvelésüket

én is beépíthetem ismereteim közé.

Ebben közlésük közvetlensége nagyban segít,

nem cifrázzák, egyenest az igazságot mondják,

nincs sem öncenzúra, sem szerkesztői félelem

vagy szívügy, a meztelen valóságot láthatom.

És ha valamit nem értek, elmagyarázzák, nem

látnak versenytársat bennem, hanem kutatót,

aki mondhat számukra is érdekeset, és ha

megfontolandót, rögtön elismerik, visszajelzik.

És javítják, ha kell, és szinte mindig jó az,

amire így figyelmeztetnek, ne adjam ki így

a kezemből még, megfontolandó szempontok

sorát felhozzák mondandóm mellé és ellene.

Az első közönséget jelentik igen magas

színvonalon, és biztos lehetek benne, hogy jót

akarnak, mert egyirányban húzunk mindahányan,

fontos kérdésekre adott legjobb válasz felé.

Ezt nehezen lehetne elintézni más tudós

társaság, akár kisebb műhely körében, mert a

féltékenységen túl ott a félelem is közbe-

szól, nehogy eláruljuk egymást valakik előtt.

Akik lehetővé teszik tudományos létünk

alapját, a támogatást, legyen az állami

vagy magánintézményé, cégé, vagy jóemberé,

mindenkinek vannak érdekei, vagy ízlése.

Ennek megfelelni megrontja a szabadságot,

ami gondolkodás legfontosabb feltétele,

ha valami gátlás visszafog rajzoló kezet,

összevesznek a vonalak, nem lesz hasonlóság.

Sem az ábrázolandóval, sem a szem mögötti

képzeletvilágból kiválasztottal, dadogni

fog az értelem, beletörik a bicskánk kemény

koponyák szigorába, lekapcsolnak pénzcsapot.

Mennyivel könnyebb és jobb így most kötetlen módon

kapcsolatot tartani a világból számomra

a legokosabbként megnyilvánulókkal, még ha

tudom is, hogy túlzok – bár nem vagyok ebben biztos.