Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 186.

 186.

Helytállsz, miközben a helyedet keresed,

feladathoz végleg felnőni kevesen

tudnak, mert az életed nem megrendelésre

készül fel: hozzád igazul, vedd észre,

és rendezd a magad kedvére, olyannak,

ahol az eredményeid tőled vannak,

nem idegen tollakkal ékeskedsz elébb,

majd levered a lécet, ha kerül eléd

rázós helyzet megoldásra csak rád várva,

mert már rangidős lettél, vagy főnök társa,

és most kiderül a turpisság: másoknak

köszönhetsz mindent, veled nem mennek sokra.

Bár nagy a verseny, bevesznek a csapatba,

mert mindig van munka a kezdőnek adva,

és ha abban megbecsülöd magad, mondják,

lesz előre lépés s felfelé a lajtorján.

Ne elégedj meg annyival, mit rád mérnek,

vállalj többet, fejlődj, tudás sokat érhet

később, amikor már te kezdeményezel,

s közösséged vezérként néz rád és kezel.

Ezért kell már a kezdetektől elhinni,

hogy csak teljesítménnyel lehet kivívni,

hogy mindig megfelelő közegbe kerülj,

jóra törekvés boldogságába merülj.