Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1865)

Nem mindegy, kinek a szertartása, mert vallási

közösségeké más-és-más lehet, de nemzeti

rítusnak van egysége mert kialakult régen,

újat hozzátenni nehéz, bár nem lehetetlen.

Vallásosnak istentagadás lehet eltérni

a megszokott képi és jelentéstani rendtől,

de arra nincs is szavunk, mert példa nélküli, hogy

egész népre vonatkozót máséval keverjük.

Vagy ha mégis van ilyen gyakorlat a környező

országok esetében, szerves kapcsolat lehet

hátterében, korábbi egység, mint Szent Korona

Országai, s pánszlávizmus Orosz Anyácskája.

Mindenképpen igen új, nem ősi, mesterséges,

modern jelképalkotásról van szó, akkor is, ha

a mi régiségünk cserélnék képzelt ősiség

divatba hozott ábrázolási esetére.

Ezt keresztény szkítizmusnak hívják, ami fából

vaskarika, mert nálunk vallási sosem kevert

államléti jelképekkel, egyik egyetemes

módot hirdetett, másik család örök hatalmát.

Valahol felhők fölött lebegő birodalom

nevében berendezni jelent igen kényelmes,

de minden valóságos alapot nélkülöz, és

nemzet- és országvesztéshez, népfogyáshoz vezet.

Az Internet világa lehetővé tette, hogy

tudományos szűrés nélkül lépjenek elő a

mindenhonnan összekanyarított állítások

végtelen sorával, akiknek szívügye múltból

építkezni, de vágyálmok szerint válogatva,

hasonlóság mentén, fellépő akadályokat

úgy áthidalva, hogy mindent bekebeleznek a

vélt dicsőségből, de kudarcot elhanyagolnak.

Avagy nem törődnek az igazság megértése,

megfejtése luxusával, részletekbe menő

magyarázattal egy-egy légbőlkapott állítás

esetén, megtehetik, így is figyelnek rájuk.

Tettük ilyetén hiányosságát bár nem szokás

bevallani, mégis arra hivatkoznak, hogy az

őket kirekesztők egyenesen hazugságot

terjesztenek, hamis történelem hullt nyakunkba.

És hát, ez igaz is a maga nemében, mert a

régi gazdagságunk elrablása együtt járt az

aranykincsek elsajátításán túl eszmei

alapjuk kisajátításával, szépen mondva.

Mert a valóságban az történt, hogy uralkodó

család és réteg cserélődött és települt át

új helyre, lerombolva a régit, kitörölve

emlékét, hogy írmagja se maradjon, idézve.

Ebből azonban ne a sosemvolt behívása

következzen, megéri feltárni teljes és szép,

üdvös szent fegyverzetében saját mivoltunkat,

jelképeket is, méginkább szellemi nagyságunk.