Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1868)

Szándék és akarat különbsége fontos lehet

egyéni és közösségi viszonylatban is,

sőt még önmagunk tekintetében sem mindegy, hogy

mit gondolunk teljesítetlen- s teljesítettnek.

Ha csak a szándékunkat nyilvánítottuk meg, nincs

olyan nagy következménye, ha nem valósul

meg, de ha akaratként, akkor kudarcnak fogjuk

felfogni, mikor nem, vagy más, ellenkező jön be.

Jön ki a cselekvésünkből, mindegy, úgyis tudjuk,

miről van szó, nem feltételen szerencsehiányt

látunk, hanem erőhiányt, akaratgyengeség

fennállását, míg a szándék inkább csak ajánlás.

Magunk felé, mások felé nem kötelező, és

vissza lehet belőle vonulni, visszavonni,

ha kijelentettük, míg ha kimondom: akarom,

abból, lemondva róla, nem jövök ki jól sehogy.

A társas életben úgy ragadható meg ennek

a fogalmi eltérésnek a jelentősége,

hogy akarnokká azért válhatunk, mert nem tartjuk

fontosnak a mások véleményét, nem kérjük ki,

mielőtt elhatároznánk magunkat, szándékot

viszont úgy jelenthetünk be, hozzátesszük, hogy a

módosításra van mód, meg lehet győzni minket,

nem eszik oly forrón a kását, ahogy tálalják.

Családi körben vagy várományosaként

sokat segíthet a kapcsolatban ilyen pontos

közlés, finomhangolást tesz lehetővé, jól ki

tudja puhatolni ‒ kölcsönösen ‒ a szándékot.

Hogy léphetek-e, lépjek-e a másik felé, ha

látom, ő is akarja, de lehengerlőt se jó,

ha mutatok, mintha őt nem szeretném megkérni,

legyen enyém, mert én az övé akarok lenni.

Nagyobb csoportok, társaságok, országok és a

nemzetek, népek esetében szintén perdöntő

lehet akár kapcsolatfelvételnél, akár azt

ápolva, hogy sosem rontunk ajtóstul a házba.

Ne a vitás kérdésekkel közelítsünk egymás

felé, hanem a minél több egyezőt felmutatva

vegyük sorra végül, hogy még mit lenne jó rendezni

a közös ügyek közül, ha jó választ szeretnénk.

Ilyenkor épülhet tovább a békés kapcsolat

minden jótéteményével, a kölcsönösséget

tekintve akaratkiegyenlítésnek, és majd

aztán még lehet további szándékokról szó.

Nem ördöngősség mindez, éppen ellenkezőleg,

az ördög oda teszi be a patáját, ahol

durván közli az egyik vagy mási fél, mire fáj

a foga, mit határozott, mit fog megszerezni.

Ilyen a háború életrajzának kiváltó

szakasza, s a folytatásban egymásnak feszülnek

óriási károkat, veszteségeket okozva

mindüknek, holott ez tehát könnyen elkerülhető.

Az okosabbja el is kerüli, ma már nem oly

ritkán, de nincs begyakorolva, hogyha mégiscsak

beüt az akarati túlzás, hogy iktassuk ki,

csak szándékok közös megvitatásával lehet.