Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1878)

Védekező eszközünk-e a feledés, vagy az

éppen éles emlékezet teszi lehetővé,

hogy minden mozzanatra kiterjedően támad

magyarázatunk, ami jobb, mint az elhallgatás?

És ez ugyanaz a kérdés, hogy van-e szégyellni

valónk a velünk már megtörténttel kapcsolatban,

ha nem követtünk el tudtunkkal szándékos hibát,

jogos-e ilymódon csak hibátlant számontartani?

Emberlélek-szakértővé válunk-e életünk

során, vagy csak lepörgetjük időnket, megesnek

velünk a dolgok, – ám, ki igen, ha mi nem, mitől

lenne kivétel más, hogy ez érzésünk hiteles?

Attól, hogy részesek vagyunk ugyanabban, mint a

többiek, egész neveltetésünk erről szólt, hogy

ne lógjunk ki a sorból, szószerint és ugyancsak

átvitt értelemben, mi végsősoron ugyanaz.

Mégpedig azért, hogy ne adjunk más értelmet a

szavaknak, ne akarjunk jónak érezni rosszat,

és jót rossznak, s mily eltérést mégis létrehozunk,

az illeszkedjen mindenki által elismertbe.

Vagy elvetetteket is szaporíthatunk nagyobb

szigort alkalmazva, mint ami eddig elég volt

a sikeres védelemhez, célteljesítéshez,

teljesítményünk igaz mérlegre tételében.

Feledésre ítélt nem ugyanaz, mint például

kudarcot vallott védekezéskori áldozat,

jobb tanulságot levonva felelőst találni,

mint meg nem történtnek hazudni nagy tragédiát.

Ugyanilyen hiba győzelmek felnagyítása,

mégpedig hogy máig érvényesen kihatnak ránk,

különösen erkölcsi értelemben nem lehet

elégedetten megállni, mert úgy visszacsúszunk. 

S hogy hová, nem egyértelmű, mégcsak az sem biztos,

hogy nem sokkal messzebb, alább a rangsorban, mint hol

előtte voltunk, állatiasságig eshet le

teremtés koronája méltatlanná vált fejről.

S nem mondhatjuk, hogy volt már olyan, csupán feledés-

homály takarja, mentegeti magát vadember

mivoltunk, és az áltudósok beszélnek róla,

igazolandó a mai lelki álnokságukat. 

Ugyan kikét, ha nem azokét, akikben ezért

nincsen szégyen tetteikért, és használják is a

jótékony feledés intézményét, öt év alatt

elavul a bűntett, de a gonosztett sohasem.

De angyaliként emlegetett szellemet is meg

tud idézni a múlt, ha erősen akarjuk az

igazságot, amit legjobb vallások vallanak,

hogy az ember teljes észmivoltában született.

S nincs takargatnivalója legkezdetlegesebb

állapotának mondott időből sem, az nem volt

ugyanis soha, hacsak nem visszavetítetten,

újabban már színes-szélesvásznú mozgóképen.

Vegyük hát vissza feledtetés hóhéraitól

a múltat éppúgy, mint a jelent, így lehet valós

bűneinktől, sőt bűnöseinktől szabadulni,

nem porhintéssel szembe, hamis áldozatokra.