Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1869)

Kellene-e engedélyt kérned és kitől, ha el

akarnád homályosítani a Napot, amint

az éjszakai eget már fényjelenséggel

meg lehet változtatni, néha félelmet okozva.

Hogy idegen test halad ott, földönkívüliek

támadása és hasonló képzetek kísérik

a jelenségeket, mígnem jön utólagos és

kimerítő magyarázat: magánvállalkozás.

Persze a többség még állami kezdeményezés

az égen műholdak esetében, de riasztó,

hogy oda bárki bármit fellőhet, ha kedve és

pénze engedi, mégha vannak is egyezmények.

Szabályok, de melyekbe nem írják bele, milyen

célokra szabad fordítania azon űreszközt,

így aztán aki háborút indít kézifegyver

birtokában, okostelóval néz ellenségre.

Azaz ő magának már nem kell repülőre sem

ülni, hogy felülről tekintsen a szemben lévő

lövészárkokra, betonerődökre, műhold

mutat mindent, kis díjért már birtokába juthatsz.

Ilyen módon pedig cinkosa lett magántőke,

ha űrvállalkozásba fogott, emberellenes

tevékenységeknek is, nem tudják kiszűrni

a rosszindulatú és -célú felhasználást többé.

A fegyverboltban még megnézték igazolványod,

de hogy kinek adod oda, ki jut hozzá, azt már

nem ellenőrizhették, akadályozhatták meg,

aztán pedig láttuk is a sok-sok tragédiát.

Sorozat- és tömeggyilkosságok áldozatok

tucatjaival, és ma már sok mást is fegyverként

használnak a békés lakosság ellen, kicsúszott

a talaj ebben az emberiség lába alól.

És most már világméretekben is érvényesül

a terror, bárha háborúnak álcázva, de a

forrása aligha közcél, hiszen azt intézni

másként szokták, ezt elérte emberi haladás.

Ami viszont megbicsaklott, megfeneklett, mikor

túl erős, hatékony és beláthatatlan eszköz,

eljárás, következmény került olyan emberek

kezébe, akiket nem kötött állami szigor.

Csak a képzelőerejük korlátozta volna

őket, ha nem éppen azzal jutottak volna fel

a csúcsra, megelőzve másokat, s így nehezen

érjük utol őket, korlátot állítsunk nekik.

Például azért, mert a világűrt bitorolják,

onnan olyan előnyöket nyújtanak erőszak

és kegyetlenség továbbéléséhez távoli

földi csoportoknak, akik így megerősödnek.

Szükséges lenne tehát, hogy működőképessé

legyenek a nemzetközi szervezetek, s olyan

egyezmények, melyek nem részérdekek elfogult

kiszolgálói, de egyetemes célokéi.

S hogy melyek azok a világűrrel kapcsolatban,

nagyjából mindenki tudja, aki e Földön él,

mert a bőrén érzi a fekélyt, tüdeje sípja

jelez rossz levegőt, gyomra a nem tiszta vizet.

S ha az ég felettünk nincs annyira elszennyezve

egyelőre, állítsuk meg a veszélyeztető

folyamatot, ami egyéb viszonylatokban is

segíthet embervilágunk jobbá tételében.