Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1879)
- dombi52
- 2 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás

7:00 AM
Ellenőrizni azt kell, amit valaki mondott,
leírt, ritkábban azt, amit saját szemmel láttunk,
beszéd megbízhatósági foka alacsonyabb
írásos okiratoknál eszményi esetben.
Ilyenkor a törvény adja a garanciát és
az állam az őrsereget, rendőrzőket hívnak
segítségül, meg ténynyomozókat, azonos-e
a papíron szereplő a valóságos ténnyel.
Már ekkor belép a szóbeli közlések igaz
mivoltának szükségessége, különben soha
nem jutunk a dolog végére, büntetéstől fél,
aki tanúskodik, ne merjen mellébeszélni.
Mennyivel egyszerűbb lenne az igaz úton járni,
nem szegni meg soha, sehol elvárt és előírt
magatartást, eljárást, hogy élő bizalommal
egymás iránt élünk, ügyek szokott menetével.
Ám ha folyton ellenőrizni kell, lelassítja
a folyamatokat, sőt, nyomozás megállítja,
ezért nagy a kockázata törvénytelen útnak,
nem is vállalja az se, ki éppen megtehetné,
elbírná a költségvetése a veszteséget,
de biztosra menés hozza a valódi hasznot,
s hiú vágytól a bűn nincs nagyon távol, kísértést
tiltott tettre váltani nagyravágyásból fakad.
Viszont hamis vád is felmerülhet, aprólékos
vizsgálat aztán kideríti, ki tudja jobban
a törvényt értelmezni, alkalmazni, ha az elv,
hogy mindent szabad, ami nincs tételesen tiltva.
Így élünk, ilyen környezetben, napi szinten megy
a vádaskodás, talán csak szómágia könnyű
előnyeit kihasználva, tényleges bűnöket
évekre visszamenve sem látunk bizonyítva.
S igen kérdéses, hogy mit tudunk ellenőrizni
abból, amit látunk, hallunk, vádakat leírva,
minősítéseket hangoztatva, egész könyvek,
műsorok szólnak valami mellett, vagy ellene.
A tettek mezeje! – kiált fel a reménykedő,
hogy ott lehet nyakon csípni a valóságot és
bizonyságot nyerni, értelmes beruházás
indult-e ott, felesleges pénzkidobás emitt.
A nagyarányú és hosszútávú tervezést és
megvalósításának feltételeit alig
tudjuk belátni, szakemberek igazmondása
szükséges, eljusson hozzánk, úgy tájékozódjunk.
Azaz egymásraépülő hitbeliség kell a
jó társadalom működéséhez, ami család
jellemzője kicsiben, de nagyban nehezebben
valósul meg, különösen szegénység akadály.
Gazdagabb világban könnyebb mindenki kedvére
való irányítást végezni, s úgy lehetséges,
legtöbbnyire önirányítással, mint ősrégen,
midőn sokkal szegényebben s szerényebben éltünk.




















