Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1881)

Felemelsz, felemelhetsz nemcsak elesettet, de

elbukottat is, nemcsak kedvetlent, életuntat

is, lendíthetsz az örömön, hogy tartóssá váljon,

sínre teheted valaki kisiklott vonatát.

Megszólalásoddal megváltoztathatod az irányt,

amire a nehézkedés törvénye vezetne

valakit, elrugaszkodjon előbb visszahúzó

tudattalajról, hogy majd egyszer szárnyalni tudjon.

Tekinteteddel is befolyásolsz hangulatot,

elég biztatón ránézned búvalbélelt arcra,

hogy felszabaduljon a maga sem tudja milyen

nyomás alól, hited őbenne hegyeket mozgat.

Terheket veszel le olyanok válláról, akik

tehetetlennek érzik magukat természeti-

csapás-szerű történésekkel szemben, eszükbe

juttatod a kéznél lévő egyszerű megoldást.

Nem megváltó vagy, hanem együttérzéstől áldott

képességre nyitott lélek, másra hangolódni kész

szándék gazdag eszköztárával jutalmazott,

eggyé válásra törekvő embertársaival.

Akik rögtön megérzik szokatlan jótétemény

jelentkezését, hatását, s tüstént befogadják,

mert termett-érett gyümölcsként hullik ölükbe e

jóság, úgy érzik, és viszonyulásuk a válasz.

Senki nem kérdi, neked mibe kerül mindez, és

te sem tudnád megmondani, honnan van benned, és

ez nem fontos, vállalod, látható eredmény

sem nyilvánvaló mindig, de menetelsz, zakatolsz.

Te is csak onnan tudsz épülni, építkezni, mint

mindenki más, de jobban megbecsülöd emberlényi

tehetségünk egyedülállóságát, minden

természetes adottsághoz képest, hűséggel

az adományozókhoz, ránk hagyókhoz, akiket

isteni rangra emelsz elképzelésed szerint

végigjárva nem annyira a világteremtés

útját, hanem az emberteremtődés izgalmas

pillanatait, mikor rádöbbentünk egy-egy

találmányszerű meglátásra, tapasztalatra,

s gazdagítottuk vele addigi tudásunkat,

eszünk végtelen raktározó képességével.

Ennek örököseit és sorstársait látom

azokban, akikkel érintkezem, találkozom,

hogyne osztanám meg velük közös élményünkké

tehető létezésünk szép lehetőségeit.

Esetleg csak kipróbálásra, ha bizonytalan

vagyok, de hosszú múltból táplálkozva hívén,

együtt nem tévedünk nagyot, de ha igen, belátjuk

és jó irányba fordulhatunk immár közösen.

És ez a közösség tesz testvérünkké mindenkit az

egyénileg járt úton, bármennyire is közös

célért működünk, boldogság egyéniessége

kijár mindenkinek, és együtt emelkedünk fel.

Magasabbra jutok általatok, de hogy hová,

nincs meghatározva, ez az én szabadságfokom,

ám szemetekben látom az eredményt mindünknek

számára, és ennek élménye örök jutalom.