Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1899)

Igen sokkal nagyobb létezésünk területe,

mint mit irányítói feje be tud fogadni,

az élet bonyolultsági foka képzeletet

sokszorosan felülmúl, nyugalmas erről tudni.

Mégis inkább tudatlanságot látunk e téren,

mintha csak egymásnak kedveznének érintettek,

egyik fél igaz valóság megismerésétől,

másik ezt kihasználva ellátja látszatokkal.

Ez a félelem kényelemből fakad, lustaság

is közrejátszik, ne nézzünk a dolgok mélyére,

ne tanuljunk meg a történelmi adatokból

megfelelő következtetést bátran levonni.

Azaz a jelent összefüggésében látni, mert

mindennek van előzménye és következménye,

de szorgalmas munka, erőt és figyelmet kíván

utánajárni a valóságnak pontos képig.

Kíváncsiság és érdeklődés jellemez minket

gyermekkorunkban, amit nem szabadna száraz és

érdektelen ténysorozat magoltatásával

lehervasztani, elsorvasztani, ahogy most van.

Mintha az lenne a cél, hogy ne lássanak többet

a világról előadott mesénél, mert abból

nem lehet baj a továbbiakban, kevés elég,

csak annyi, ami fölött hatalom rendelkezik.

Állj az oldalukra, szolgáld őket, ezt kívánják

tőled, kívánatosnak beállítva egyszerűbb

világlátást, megelégedést felszínes képpel,

mert csak az fog működtethető világhoz vinni.

Ez a vezetés tehát veszítésre ítélt, ha

nem akar többet, mint a rendelkezésre álló,

nem vallva be magának, hogy nem tőle függ mindaz,

ami fölött uralkodásra rendelte a nép.

Hanem ő „alázatos szolgája”, minisztere

beláthatatlanság, végtelenség birodalma

megragadható, befolyásolható részei

részeinek, azaz igen kis mértékben szabad,

avagy képes beavatkozni, jól megfontoltan,

és mi, akik alkotjuk a nagy egészet, legyünk

tisztában szerepünk erejével, mit úgy lehet

betöltenünk, ha tisztázzuk kicsinységünk nagyságát.