Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1904)

Felszínes megítélésnek tartjuk csupán népek

jellemzését egy-egy odavetett fogalommal,

jelzővel, cselekedet-, tárgy-, étel-aggatással

rájuk, nevetségességig, de azért tisztelve.

Hogy honnan jön, hogyan alakult ki, nem firtatjuk,

ismételgetjük sokszor felelőtlenül, merthogy

kritikátlanul, valakiket elmarasztalva,

s van, akiket érdemtelenül felmagasztalva.

A francia gloár különösen ő részükről

érvényesül lépten-nyomon, bár nekünk már inkább

a lehanyatlása tűnik fel több eseményben,

de hát pontosítás elmarad légbőlkapottnál.

Azaz még hamvába hulltan is hatnak szlogenek,

és újak teremnek a mai világfán, egyik

semmitmondóbb a másiknál, falvak csipkelődtek

hasonlóképp régen, ma nemcsak szomszédok teszik. 

Amerikanizálódás jelszóval sokáig

terjedtek ottani vívmányoknak árnyékai,

utánzáskultúra lett vonzó, bár ellenálltak,

akiknek érdekeit borzolta, s az ősműveltség.

Spagetti meg pizza, no és a presszókávé, s még

az olasz tengerpart, Jezoló, vonzása divat

volt egykoron, aztán sok más is felkapottá vált,

déltengeri sziget s keleti éttermek Pesten.

Eközben csak mi magunk maradtunk ugyanabban

a rossz fiókban, szerepben, mit sorozatosan

ránk osztott a sors, és csak utólag tudtuk meg, hogy

voltak, akik az egészet szervezték, akarták.

És hogy ezek a beállítások, „a jó sajtó”

további előnyöket termel, a rossz hátrányokat,

nem véletlenül maradtunk utolsó csatlósként

vesztes oldalon többnyire, nem csillagok szerint.

Ketrecharc folyik a világban ősidők óta,

s bennfentesek tudják, ki erősebb, rá fogadnak,

győzteseknek jólétet, luxust biztosítanak,

s ugyanúgy, ha nemzetek kerülnek arénába.

Ezért kell tisztában lennünk értékeinkkel, és

másokat is hitelességgel jellemezni, ne

szítsunk legalább mi ellentétet, és dicsérjük

a számunkra és mindenkinek előnnyel járót.