Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1905)

Kevesen vannak tisztában nagyság fogalmával,

az igazival, nem csábító talmi részével,

amit gazdagsággal szokott azonosítani

a „jónép”, inkább csak vágyva rá, sosem elérve.

Akik valóban gazdagok, nekik is csak rémlik,

hogy miből részesednek, szakterületnek mondják,

ahol tevékenykednek, amit még jól átlátnak,

s a nagy egésszel mintha nem foglalkozna senki.

Pedig igen, csak nem kötik az orrunkra, hogyan

irányítódik a világ már nagyobbik fele, és

nem az egész Földre kiterjedésről van szó,

az rég megvan, de mesterséges életvitelről.

Ami persze a sokaságnak természetesnek

látszik, mert belenőtt, már több nemzedék is sokszor,

mégis, telepített szinte minden eleme, nincs

egyéni önállóságra sehol lehetőség.

Önellátásról már nem is beszélve, azt annak

idején „a Biblia és bakancs” szükséglete

példázta, hogy gabonáért cserélték, s hogyha mi 

pénzért veszünk mindent, mégiscsak ugyanott tartunk.

A lényeget viszont mindennek összeadódó

mivoltában kell keresni, látni, nép nemzetté

válva tudja megszervezni s megvédeni magát,

összerőt megnyilvánítva, nehezen kezelve.

Fokozatosság érvényesül, kicsi nagyobbat

tud megjelölni, képviselni jelben, gondolatban,

aminek végződései már titkos mutatók,

nemzeti vezetésnek állnak rendelkezésre.

A világ nagyobb a legnagyobb nemzeteknél is,

így hát hozzáférni folyamatadataihoz

nem lehet közvetlenül, de hogy közvetve miként,

arról sem tudhat akárki, ők „klubot” alkotnak.

Azt pedig misztikum veszi körül, létezését

tagadják azok, kikre rásütik bélyegként, hogy

részesek benne, és szándékuk nyilván kétes, ha

összeesküdtek mindenki ellen önmagukért.

Ám ilyen nincs, fentiekből tudható, van viszont

tehetség és tudás bátorsága, ha átlátod

jó jövő felé vezető úton biztonságos

járásnak lehetőségét, lesz eszközöd hozzá.