Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1906)

frissítve: 2026.04.13., 11:25

Amire a tudományt használni kellene, az

messze van attól, amire használják, és ez a

használat nem kedvez magának a tudománynak,

úgy elsatnyul, hogy már nem tarthatjuk tudománynak.

Gyilkolásra használt fegyvert tervezni vele nem

szép, sőt a legcsúnyább, ha elég így nevezni 

az emberellenességet, ami nem létezett

sokáig, bár örökkétig tartottnak mondatik.

Azoktól, visszafelé az időben, akiknek

valahogy hasznukra van a fegyverkezés, versenyt

folytatják még harcolás alkalma nélkül is, hogy

egyre több pénzt költhessenek rá, másoknál többet.

Holott ezzel egyirányúsítják a fejlődést,

vagy inkább egyoldalúsítják, eszi, nem eszi,

nem kap mást a tudomány megrendelésképpen, mint

még erősebb, pontosabb ölő szerszám tervezést.

Namármost, tudást arra kellene fordítani,

hogy amit tudós szinten tudunk, azt mennél többen

tudják, s ne csak elméletben, hanem gyakorlatban

alkalmazni, ami tehát kettős feladat lesz.

A magas tudás aprópénzre váltása, miről

sokat hallunk, de nem tudjuk, miként működik a

megfelelő képlet, egyenlet és agyművelet

átfordítása napi valóság talajára.

Tehát a tudományban megmártózástól legyünk

okosak is és hatékonyak egyúttal, de mivel ez nem

megy sokaknak, mert túl magas szintű ismeretek

állnak a háttérben, azokat le kell bontani.

A hadiipar pénzét a tudományiparba

kellene fektetni, befogadhatóvá tenni

egyszerűsítve bonyolult összefüggésrendszert,

mint mikor gyereknek magyarázunk, hogy megértse.

Nem a tudomány eszköztárával, de példákkal,

mintákkal tudunk eredményre jutni, és ehhez

olyanná kell alakítani, tanulságossá

tenni szószerint a tudomány végtelen mélyét.

Ahogy a népmesék tanítanak, már nem tudjuk

visszafejteni a kiindulásig, ahonnan

vették a mondanivalót, de az eredmény tény,

s így eljárva a tudománnyal, jól járunk vele.