Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1909)

Önmagadnál nincs jobb szórakoztatód, de míg erre

rájössz, sok időbe telik, s szenvedésbe tudatlan,

hogy a másoktól jövő értéktelenebb, mert nem rólad

szól, előbb-utóbb bele kell zökkenned önmagadba.

„Nehéz az élet, nem tudom megcsinálni”, sóhajoz,

aki mában akar rögtön hosszabb erőfeszítést

kívánó eredményt, meg aztán neki semmi se jó,

ami van, elégedetlenséggel ébred és fekszik.

A környezet, rokonság, barátok sem igaziak,

pedig rangot nekik te adhatnál, ha elismernéd

őket maguk nemében páratlannak, ajándéknak,

hogy ismerheted őket, és sokat jelentesz nekik.

S nem arra kellene fordítani kevésnek érzett

energiáid, hogy bizonygasd, e világ világok

legrosszabbika, amely kiszúr veled, mert lehetne

jobb, ha nem szerencsétlenség iszonya vezérelné.

Ne a nem tudom és nem vagyok képes rá legyen

a cselekvésed vezérfonala, de bizonyosság

magas foka, hogy még kísértés szintjén se jelenjen

meg kétely magadban, az emberben és így Istenben. 

Hanem vedd észre végre, most és mindörökké, ami

benned egyedi, egyéniségedet alkotja és

személyiséggé érlel, majd hivatásválasztásra

is alkalmassá tesz, magas polcra emel, hová vágysz.

Tudd, ismerd magad, mivel szolgálhatsz másoknak, akik

többek között azért vannak, téged értékeljenek,

keresd, akiket te is erre érdemesnek tarthatsz,

de fogadj el bírálatot, és azt te is gyakorold.

Higgy az emberségesség erejében, hatásában,

kutasd az élet értelmét, még a világé előtt,

amit ne tarts kilátástalanságnak magad s mások

nehézségei, kudarcai miatt kishitűen.

Úgy fordulj magad felé, mint Nap önmaga felé, ki

tudatában van örök sugárzó képességének,

és reménykedik, hogy az élet értelmesen fogja

felhasználni, amint történik, s éppen általad is.

Ne várj többet másoktól, mint magadtól, egyenleget

ne vonj, élvezd lelki-szellemi gazdagságod, mások

léte különbségét ne akard kisajátítani,

légy elegendő magadnak, ha egyszer tény, hogy itt vagy.