Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1915)

Sokan talán azt gondolják, egyértelmű, mit tanítsunk,

de amikor tananyagot kell összeállítani, már

rögtön előjönnek nehézségek, korszerűség terén

egyrészt, hogy ne legyen elavult felhasznált ismeret,

másrészt a hagyományok terén, miszerint megegyezzen

az addigi tudással, azaz illeszkedjenek, nehogy

feloldhatatlan ellentmondás keletkezzen közöttük,

ami a tanítás során derül ki, agyonvágva azt.

Mielőtt példát néznénk, módszertanilag kell dönteni

a kérdésben, hogy mit tekintünk elsődlegesnek, a múlt

vagy a jelen eredményét, ami nem értelmetlenség,

hiszen a múlt a jelenhez vezet, meghatározva azt.

És ez viszont így nem a tanítás, hanem a kutatás

kapcsolt feladata, hogy legyen új eredmény a régi mellé,

és az akkor is megszülessen, ha nincs teljes egyezés

köztük, legalább feltevésszerűen állítsuk elő.

Mert csak akkor lehet vizsgálni, hogy megcáfolja-e az

addigi álláspont, vagy erősebb lábon áll annál, s így

azt kell további vizsgálatnak alávetni, vissza a

kezdeteiig, helyes volt-e akkor a kiindulás.

Mindez a természet tanulmányozása esetén jól

bevált gyakorlat, hogy új, jobban összerakott kísérlet

révén, ami újabban sokszor csak gondolatkísérlet

az elméleti tudományokban, ami nem ugyanaz,

mint a társadalomtudományok eszmekritikája,

amott könnyebben megy az új eredmény belátása, itt

nehezen, néha lehetetlen hatalmi érdek miatt,

a féltékenység pedig ekkor nem válogat eszközökben.

No, nem a főhatalom szól bele a tudományba, de

tudományképviselet lesz hamisan kisajátítva,

magas szintre emelkedett eszmerendszer élet-halál

küzdelmet vív fennmaradásért szinte már mindenáron.

Ráadásul oda-vissza kölcsönös függésbe vonva,

most már a valódi hatalmi erő is szereplővé

válik, többnyire a régi mellett, hiszen onnan jöttek

többen közösségi vezetőnek, mint újabbak közül. 

A példa pedig a történelem, írását kezdettől

ily összefonódás jellemezte, sőt a megrendelő

tudatosan használta népek felmagasztalására,

míg másoknak örökölt szolgaságot, vagy sok bűnt osztva.